Ahogyan azt utazásaim során mindig is teszem, ezúttal is vállalok önkéntes-, vagy alkalmi munkákat. Így keveredtem el új-zélandi utamon Waimangaroa-ba, ahol egy excentrikus ausztrál művésznél töltöttem pár hetet. Az ausztrál kifejezés ne zavarjon meg senkit, ugyanis Woody húsz éve él Új-Zélandon.

Az érdekes embereknek érdekes barátaik vannak. Mindenesetre Hohepa-t én annak vélem. Egy délután ugrott át, hogy az egyik bungalló oromdíszét kifaragja. Közben mesélt.

A magyar népművészeti motívumoktól eltérően a maori motívumok nem virágokat, (vagy indákat, ahogyan én gondoltam) ábrázolnak, hanem embereket, halakat. Ez itt például a pörölyfejü cápa, ami az erőt, a kitartást szimbolizálja. Tetoválásként a lábra kerül.

Nem volt zökkenőmentes az Új-Zélandra érkezésem, a határon órákon keresztül faggatott a bevándorlási hivatal, mielőtt beengedtek. Mindegy. A tény, hogy eljutottam idáig, már önmagában kárpótol minden kellemetlenségért.