Izlandon ismerkedtem Nick-kel, aki idevalósi. Sajnos ő éppen távol volt, amikor Dunedinbe értem, de a családja így is vendégül látott pár napig.

Az előző bejegyzésben bemutattam Woody-t, és a házat, ahol laktam dolgoztam. Ezek a képsorok a Waimangaroa-t a települést mutatják be, illetve érintőlegesen néhány környező települést.

Nem mondhatnám, hogy az életvitelem sok tekintetben hasonlít a megszokott, átlagos történetekhez. Szeretek így élni - ellenkező esetben nem csinálnám -, viszont nem mindig egyszerű. Például nagyon kevés a pozitív visszajelzés, a megerősítés. Talán fel sem tűnik, de az új telefon, a hatalmas tévékészülék, az IKEA kiegészítők a fürdőszobában, mind mind abban erősítenek, hogy jó úton járunk, kvázi sikeresek vagyunk.