Free tracking counter

Élet egy izlandi tejgazdaságban

20150414_135409.jpgReykjavíkból tehát Akureyribe utaztam, hogy találkozzam a vendéglátómmal, Fridgeir-rel. A buszozást választottam, a távért 8 400 koronát fizettem. Nem volt olcsó, de élveztem az utat. Kulturált tiszta járat, és még wifi is volt.

Ahogyan azt korábban már taglaltam, elég nehezen találtam vendéglátót, ezért kifejezetten boldog voltam, hogy Fridgeir azt ajánlotta, maradjak egészen május közepéig, ami két hónap biztos szállást és kaját jelentett. Egy tejgazdaságról van szó, ahol a fejésben, és az állatok gondozásában kell segédkezni. Gond nélkül megtaláltuk egymást a megbeszélt helyen. Még beugrottunk néhány gazdaboltba, vásároltunk nyaló-sót, gumikesztyűket, néhány zsák izét (szóval egy csomó mindent, ami egy ilyen irodai munkában jól jöhet), és már robogtunk is a várostól 60 kilométernyire lévő birtok felé.

- Igyekeznünk kell, - magyarázta Fridgeir - mert az önkéntes lány, akit otthon hagytam, még nem fejt egyedül, de pontban hatkor el kell kezdeni.

- Mióta van ott? - kérdeztem.

- Három hete.

- Akkor biztosan elboldogul - okoskodtam.

- Így van - válaszolta Fridgeir. - Feltéve, hogy minden simán megy.

Itt már kezdett gyanússá válni, hogy ez a tehenészkedés nem feltétlenül móka.

6:04-kor megérkeztünk, tehát Judithnak nem kellett egyedül fejnie. Judith Argentínából érkezett, ügyvéd, egy éven keresztül szeretne Európában utazni. Nagyon hálás vagyok neki, mert a latin temperamentuma, a vidámsága átsegített a kezdeti nehézségeken.

Mik voltak ezek? Sorolom. Önkéntesként megszoktam, hogy heti öt napban, max. napi öt órát dolgozom. Ehhez képest itt heti hét napban kellett dolgozni. Ráadásul az egész napot lefoglalta a munka, mivel a menet a következő:

06:00 Ébredek, kávé (otthon nem kávézom, de itt nem ment drog nélkül), sajtó böngészése.

07:00 Kezdődik a fejés. Ez egy két órás procedúra, ami kezdetben főleg, igen megterhelő. A rendszer gépesített, a computer szinte mindent jelez, de korántsem teljesen automata. Az egyes állatokat számmal különböztetik meg. A tőgyek is számozva vannak, egytől négyig. Figyelni kell arra, hogy

- a 269-es 2-es tőgyét kézzel meg kell indítani,

- a 247-es 3-as tőgye fertőzött, ezért kimarad,

- 270-es, a 236-os, a 252-es... kézi vezélésű,

- 297-es lábait le kell kötözni, mert lerúgja a gépet,

- 304-es kimarad, mert száraz periódusba lép,

- stb.

Fejés közben a borjúk szoptatása, után almozás, takarítás.

09:00 Reggeli

Itt van egy kis szabadidő, de ez sem jelent teljes szabadságot, mivel el kell készíteni az ebédet.

12:00 Ebéd

12:45 Borjúk etetése, fiatalabb tehenek almozása, tartály tisztítása, miután a szállító elvitte a tejet. Ez egy órás, néha másfél órás elfoglaltság.

Itt újabb kis szünet. Ilyenkor szoktam olvasni, futni, sétálni a környéken.

18:00 Fejés. Leírást lásd fentebb.

20:00 Vacsora.

Itt van 11 órányi szünet a következő fejésig, amit leginkább alvással szoktam tölteni. Azonban előfordulhat, ahogyan elő is fordult, hogy az éjszaka közepén is fel kellett kelnem, hogy segítsek Fridgeirnek egy ellésnél. Ott létem során négy borjú született.

Mindez heti hét napban.

Akkor mégis miért maradtam?

Egyrészt Judith miatt, aki egy rendkívül energikus, vonzó nő volt. Imádtam a karosszériát bámulni miközben dolgoztunk, ha meg a szekrények alatt porszívózott, az percekre kilőtt a valóságból. Másrészt Fridgeir miatt, aki kemény munkakörülmények ellenére az egyik legszimpatikusabb vendéglátó, akivel önkéntes karrierem során találkoztam.

20150416_122343.jpg

54 éves, egyedül él, és vezeti a gazdaságot. Azt mesélte, hogy sokáig lakott Reykjavíkban, de néhány éve felvásárolta a 700 hektárnyi birtokot a rokonoktól, és belevágott a családi hagyományokon alapuló tejtermelésbe. Az édesapja is ezzel foglalkozott, ő még maga hordta a tejet Húsavikba (35 km). Azt is mesélte, hogy az egyik nagybátyja 82 éves koráig minden nap a tehenekkel foglalkozott, kivéve azt a hármat, amikor kórházban volt egy alkalommal. Még Reykjavíkban sem járt soha. A birtok eldugott zugaiban, a fal mellett felejtve, vagy egyszerűen a szabadban enyészve rengeteg régi gép, és egyéb tárgy árulkodik ezekről az időkről. Fridgeir ide született. Az anyukája itt él a szomszéd házban.

Az izlandi tejtermelők kiváltságos helyzetben vannak, mert a gyártó igen magas áron veszi át tőlük a tejet. Ez azt jelenti, hogy a minőségtől függően 85-89 koronát (170-180 forint) kapnak literjéért. Ugyan ez a felvásárlási ár Németországban 34 cent (100-110 forint). "Magyarországon a nyerstej termelői átlagára 90,66 forint/kg volt 2015 januárjában, ami 16 százalékos csökkenést jelent az előző év azonos hónapjához képest." [3]

Észak-kelet Izlandon vagyunk, Reykjadalur körzetben (ez 'füstös völgyet' jelent, a közeli Laugar meleg vízű forrásai által kibocsátott gőznek köszönhetően), a birtok neve Breidamyri. Brazíliában már akkor elállt a lélegzetem, amikor egy 50-60 hektáros birtokon vendégeskedtem. Ez meg itt 700. Ez azt jelenti, hogy ameddig a szem ellátt, a völgy, a folyó, a hegyek... Persze az is igaz, hogy ebből a 700-ból 400 hektár alkalmatlan a növénytermesztésre, Fridgeir annak is nagyon örül, hogy van 100 hektár sík területe, ahol takarmányt tud termeszteni. A térséget szinte megművelhetetlenné teszik a lávamezők. Ezeken a dimbes-dombos, éles sziklákkal teli területeken még a birkákat is nehéz begyűjteni a nyár végeztével.

A lakhatàs, az étel szintén elsőrangú volt. Fridgeir nyaranta fizetővendéglátással is foglalkozik, ilyenkor az a ház van kiadva, amiben laktunk.

Breiðamýri Farm Guesthouse  

Az egész úgy néz ki, mintha egy skandináv lakberendezési magazinból másolták volna ki. Minden csiri-biri, külön cellám volt, a mosdó közös. A melegvíz a közeli Laugar-ból érkezik (fillérekbe kerül), ez biztosítja a fűtést, a tisztálkodást. Így lehet, hogy még a tehénszart is forróvízzel takarítottuk.

Sokat kritizáltam a vegetariánus vendéglátóimat, itt viszont hiányzik a zöldség. Hús az van dögivel. Meg tej. Azt hiszem a tanulság az, hogy mindenben a mértékletes középút az elviselhető.

Az étkezésről.

Úgy tűnik, hogy a halat itt kevésbé becsülik, mint a marha, vagy bárány húst. A hal a "szegényember" eledele. Ez valami olyasmi lehet, mint ami nálunk a lencse (volt), meg a máj (volt). Nekem viszont tökéltesen megfelelt a hal. Fridgeir értetlenkedve ugyan, de gyakran sütött, főzött nekem. Ráadásul bartelben kapja egy barátjától, aki, Akureyriben él, és halászik. Cserébe vadludakat lő Fridgeir birtokán. A környező folyók bővelkednek a pisztrángban, lazacban, így ezekből is jutott bőven, sülve, füstölve.

Minden szombaton slátur került az asztalra. Ez egy tradicionálisan konzervált "pástétom", melyet fahéjas-cukros tejberiízzsel fogyasztanak. A slátur egyébként savanyú, és a mi hurkáinkhoz hasonlóan májas, illetve véres verzióban készítiik. Ha jól emlékszem rozzsal és bárány zsírral készül, amit aztán vízzel teli hordóba raknak. A rozs miatt az egész megsavanyodik, és konzerválja a terméket.

Az előétel szárított hal, amit vajjal szoktunk enni. Száradó halakat a birtok egyik fregoliján magam is láttam.

"A slátur a vágások idején, ősszel készül birkabelsőségekből, két formában: blódmör ('véres pástétom') és lifrapysa ('májas hurka')...

[...]

A veséről, májról eltávolítják a hártyát, majd a darálóba kerül. Ehhez aztán bárány aprólékot, tejet, sót, zabpehely és rozsliszt kevernek, illetve finomra vágott zsírt. Fontos a zsír mennyisége, mert máskülönben a májas hurka kőkemény lesz a főzés után. A keveréket eztán báránygyomorba varrják.

A véres pástétom készítése egyszerűbb. A vért leszűrik, majd egy edénybe kerül, ahol sóval, rozsliszttel és sok zsírral keverik össze. Amikor eléri a megfelelő állagot, már nem túlságosan folyós, birkagyomorba varrják. A fridzsiderek ideje előtt a slátur-t úgy nevezett mysa-ban savanyították..." [1]

Húsvétkor sült báránycomb volt terítéken. A köret minden esetben krumpli, ami tekinthető tradicionálisnak, mára azonban már csak Fridgeir ízlése miatt van így. A húsvéti ebéd után átmentünk a közeli templomba, ahol Fridgeir énekelt. Azt el is felejtettem mondani, hogy kórusban énekel, mint bariton.

Azt sajnos nem tudom, hogy az itteni evangélikusok, és az otthoni katolikusok között mi a különbség, de láthatóan van. Kevésbé díszes a lelkipásztor viselete, ugyan úgy van kereszt a templomtornyon (én azt hitttem, hogy inkább a mi református gyülekezetekre hasonlítanak majd az itteniek), de a templomok belső kialakítása puritánabb. A vidéki, jellemzően gazdálkodókból álló gyülekezet is egy kicsit más képet mutat. Láttam például tradicionális viseletbe öltözött lányokat, asszonyokat. Az istentisztelet viszonylag rövid volt (14h - 15h), dalokkal, prédikációval, elsőáldozókkal. Gondolom velünk együtt mindenki igyekezett haza.... fejni.

A legközelebbi település a 100 fős Laugar.

"A Reykjadalur-ben fekvő Laugar egy közösség, mely a környékre jellemző geotermikus tevékenységeknek köszönhetően indult virágzásnak. Azon túl, hogy a falu ad otthont a Laugar Reykjadalur általános-, és középiskolának, a Þingeyjarsveit kerület adminisztratív-, és szolgáltató központja, például bankkal, bolttal, étteremmel." [2]

Azt hiszem ennél nyugalmasabb, lassabb európai környezetben még nem jártam. Március közepétől, a változékony időjàrásnak köszönhetően, alkalmam volt megtapasztalni milyen az, amikor a combig érő hó miatt inkább a négy fal között éreztem jól magam, de azt is, hogy milyen szikrázó napsütésben sétálni.

A legfontosabb viszont mindig az, hogy mit tanulunk egy-egy élethelyzetből. Én most megtanultam, hogy a gazdálkodó emberek keményen megdolgoznak azért, hogy én egy mozdulattal leemeljem a tejet, a tejtermékeket a polcról. Megtanultam tisztelni azokat, akik ezzel foglalkoznak.

Köszönöm!

 

2015.04.21.

 

[1] http://icelandreview.com/stuff/multimedia/2007/10/29/slatur-making

[2] http://www.northiceland.is/en/what-to-see-do/towns/laugar

[3] http://www.agroinform.com/termenyarak/hir/leiras/340/2015-tenyleg-a-tej-eve-lesz

A bejegyzés trackback címe:

https://fecundusbalbus.blog.hu/api/trackback/id/tr337390208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsizsa 2015.04.24. 00:15:22

Ez nagyon tetszett! de nem találom, hogyan lehet megosztani. Most érzem először, hogy szereted azt az országot, ahol vagy.

Namely 2015.04.24. 10:41:18

Lazac a szegény ember eledele.... :DDDD tök jó lehet:

-"Drágám, kimegyek, fogok néhány lazacot! Neked is hozzak?"
-"Nem kell, már unom!"

fecundus.balbus · http://fecundusbalbus.blog.hu/ 2015.04.24. 22:52:17

@Zsizsa: Köszönöm az érdeklődést. Valamit nagyon rosszul csinálok, ha idáig az jött le, hogy nem szeretem a helyeket, ahol megfordultam. Sokszor vagyok cinikus, türelmetlen, ingerült, de mindezek ellenére igyekszem tisztelettel, hálával és szeretettel emlékezni azokra, akiket megismertem.

fecundus.balbus · http://fecundusbalbus.blog.hu/ 2015.04.24. 23:00:13

@Namely: Köszi az érdeklődést! A megjegyzés természetesen a tengeri halakra vonatkozott, de itt valóban nem sokkal drágább a lazac sem. Természetes körülmények között is élnek, de tenyésztik is. Azt mondják ez utóbbi kicsit zsírosabb.
süti beállítások módosítása