Március közepén érkeztem tehát Reykjavikba. Izland nemzetközi repülőtere a várostól 100 kilométernyire fekvő Keflavikban van, még az 1990-ig itt állomásozó amerikai hadsereg építette.

A repülőtereken általában elválasztják az érkező és induló utasokat. Itt ez nem így történt. A gépből kiszállva egy terminálba érkeztünk, ahol már sorakoztak az utasok egy indjló járathoz. Ilyennek képzelek egy alaskai, vagy kamcsatkai repteret is, ahol napi 50 ember fordul meg. Viszont minden szép és tiszta volt. Útlevélellenőrzés - az nem volt. Elvileg három hónapot tölthetnék itt vízummentesen, így viszont bármeddig maradhatok, hiszen semmi nyoma annak, hogy mikor léptem be az országba.

Az előtér zsúfolt volt. Ez már tükrözte az izlandi valóságot. A helyzet az, hogy ez egy 300 000 lakosú ország, ahova évente másfél millió turista érkezik.

Titkon számítottam rá, hogy tömegközlekedéssel is el tudok majd jutni Reykjavikba, sajnos ez azonban nem volt opció. A legolcsóbb megoldás a városba ingázó Flybus nevű cég volt, akik 1950 koronát számolnak fel az egy órás útért.

Azt hiszem ezt már rögtön itt az elején elmondhatom, hogy Izland nem egy olcsó ország. Nagyjából minden annyiba kerül mint nálunk, csak éppen koronában. Egy korona pedig két forint. Tehát nagy általánosságban mondhatjuk, hogy minden kétszer annyiba kerül mint nálunk, élelmiszerek tekintetében a kijelentés teljes Európára is igaz.

A város felé haladva az volt a legszembetűnőbb, hogy itt minden fekete. A vulkanikus kőzeteknek köszönhetően a talaj, a murva, a por... A másik pedig, hogy nincsenek fák.

Ahogyan azt már említettem, vendéglátót nem találtam a CouchSurfingen, tehát a Hostelworld legolcsóbb hostelét választottam. Három éjszakát töltöttem itt (2200 ISK/nap) mielőtt tovább utaztam volna Akureyri-be, ahol várt a munkaadóm.

Szobatársaim, ez 16 embert jelent, naponta cserélődtek. Mindannyian befizettek a valamelyik utazàsi iroda körútjára, megnézték, lefényképezték ugyanazokat a látványosságokat, amiket előttük már több millióan, aztán már mentek is.

Egy mexikói srác például azt mesélte, hogy egy héten keresztül utazta körbe a főbb látnivalókat, esténként meg várta a sarki fényt, de anélkül kellett hazamennie, hogy látta volna. Nekem nagyobb szerencsém volt. Már a második éjszaka felhőtlen volt az ég (ez előfeltétele a jelenség észlelésének), így láthattam az aurora borealist. Meg azóta is, innen a ház mögül.

Néhány érdekesség Izlanddal és Reykjavikkal kapcsolatban

- Reykjaviknak 1000 évébe telt, bogy a lakosság száma elérje a 2500 főt.

- Az ország csak 1944-ben nyerte el függetlenségét a dán királyság fennhatósága alól.

- Izlandnak nincsen hadserege.

- A szigetet, a part mentén körbefutó autóút mindössze 1332 kilométer hosszú.

- Az ország lakosságának közel 60%-a Reykjavikban él.

- Izlandnak mindössze 10 kilométer vasútvonala van. Ezt a szakaszt is csak a reykjaviki kikötő védőgátjának építéséhez hoztàk létre.

- Az izlandi Kalóz Párt idén már a választók 20%-nak bizalmát élvezi.

- Az izlandi abc tartalmaz olyam betűket is, mint þ Þ, æ Æ, ð Ð, illetve Ý ý.

"Reykjavik Izland egyetlen igazi nagyvárosa, és a világ legészakibb fővárosa. Egy 190 000 lakosú település (Reykjavik vonzáskörzetét is beleértve) mely nem nevezhető egy általánosan nagy városnak, ettől függetlenül igen nagy területet foglal el a Reykjavik félszigeten.

Megtalálható minden, ami egy milliós nagyvárosban is - egyetemek, szimfonikus zenekar, színházak, egyéb kulturàlis rendezvények, éjszakai élet.

Azt fontos tudnunk, hogy a XX. századig Izland a halászatból és a földművelésből élt. 1262-től 1918-ig a norvég-, később a dán monarchia része volt.

870 körül kezdődött Reykjavik és vele együtt Izland története, amikor egy norvég viking, a menekülő Ingolfur Amarsson ide hajózott, és megépítette a viskóját az Aðalstræti-n, azaz a mai főutcán. Így ő lett Izland első feljegyzett telepese. Ezt régészeti ásatások, és irásos emlékek is alátámasztják.

[...]

Reykjavik 'füstös partot' jelent. Miért? Mert amikor az első telepesek ideérkeztek, a Reykjavik környékén oly gyakori melegvízű források, és gejzírek gőzét füstnek gondolták.

[...]

Az 1000-től kezdődő következő hét évszázad nem sok emléket hagyott hátra Reykjavik történetéről. Annyi ismeretes, hogy létrejöttek gazdaságok a környéken, de még nem létezett úgy mint falu. A XVI. - XVII. század sanyarú időszak volt, szegénységgel, néha még éhezéssel is.

[...]

A teljesség igénye nélkül, két dolog érdemel említést a város fejlődésével kapcsolatban. Az egyik a XIX. század közepén, Skúli Magnússon által alapított üzemek - őt gyakran 'Reykjavik atyjaként ' is említik - , innemtől tekinthető ugyanis falunak a település. A másik a brit és amerikai csapatok érkezèse a második világháború idején. Ennek köszönhetően ugyanis megszünt a munkanélküliség." [1]

A magamfajta csavargót elsősorban az érdekli, hogy legyen olcsó fekhely, illetve kaja. Reykjavikban két supermarket-lánc üzleteivel találkoztam. A 1011 (ez a neve) 24 órában tart nyitva, az olcsóbb Bónus azonban csak 10-11 körül nyit, és 5-6-ig van nyitva. A belvárosban legalábbis így volt.

Az árakról már írtam. Alkoholt egyáltalán nem lehet kapni. Megfigyelésem szerint több fajta hal található a hűtőpultokban, mint zöldség és gyümölcs a polcokon. Viszont rengeteg az elsőosztályú tejtermék.

Azt hiszem Reykjavikban leginkább a parlament épületét szerettem. 1880 és 1881 között épült. Egy nagyobb családiház méretű épület a városközpontban. Nincsenek körülötte barrikádok, mint mondjuk a buenos airesi elnöki palota körül, nincsenek őrök, szoborcsoportok. Úgy látszik így is lehet.

"Az Alþingi-t, az izlandi parlamentet 930-ban alapították, Izland legrégebbi intezménye.

[...]

A választók négy évente, titkos választásokon szavaznak a 63 képviselőre akik a parlamentbe kerülnek" [2]

Mint intézmémény, a világ első parlamentje volt.

Három ott töltött nap után nem tudok ennél okosabb lenni Reykjavikkal kapcsolatban. Ha később eszembe jut még valami, igérem megírom.

2015.04.08.

[1] http://www.facts-about-iceland.com/2009/11/reykjavik-history.html

[2] http://www.mcc.is/english/administration/althingi/