Jószokásomhoz híven, Izlandon is felkerestem néhány temetőt.

Reykjavík

Reykjavík meglehetősen nagy kiterjedésű város, természetesen izlandi léptékkel. Ami nekik nagyon messze van, az nekem egy órányi séta, vagy tíz perc autóval. Mára több település alkotja Reyjavík-fővárost. Ilyenek Kópavogur, Hafnarfjördur, Gardabaer, Seltjarnarnes... Mivel ezek korábban önálló települések voltak, a nagy-főváros területén számtalan temető található. A következő helyszín a Hólavallagarður, Reykjavík történelmi temetője, a belvárostól néhány saroknyira. Ez volt a város hivatalos temetője 1838-tól 1932-ig.

Töröltem a facebook oldalamat, ugyanis nem tudtam kezelni a közösségi portállal kapcsolatos érzéseimet.

Egy hónap után magam mögött hagytam a tejgazdaságot. Önkéntesként heti hét napban dolgoztam szállásért és kosztért. Egyrészt kimerítő volt, másrészt az egésznapos elfoglaltság miatt nem tudtam csavarogni. Nekem meg ez a fontos. Amikor tehát másik hely után kezdtem kutakodni, még dühös voltam, amiért ennyit kellett dolgoznom, mire indulnom kellett, viszont már annyira megszerettem Fridgeir-t a vendéglátómat, hogy szinte csak az új hely iránti kiváncsiság lendített tovább.

Az új helyem egy Seydisfjordur nevű "kisváros". Az idézőjelet azért használom, mert mindössze 700 ember él itt. Mégis egy ismert, és központi hely Izland életében, ugyanis ide érkezik a komp Dániából. Áprilistól hetente egyszer, a téli időszakban kéthetente. A XX. század elején ide futott be az első telefonvezeték, amely Skóciát, és Izlandot kötötte össze. A település határában egy telefonfülkét ábrázoló emlékmű örökíti meg a momentumot az utókornak. Egy tisztes történelmi múlttal rendelkező településről van szó tehát. A helyiek azt mesélik, hogy a XIX. században még dánul beszéltek itt az emberek, mert az volt a sikkes.