Valamiért azt gondoltam, mielőtt Dél-Amerikában jártam, hogy kicsit visszautazom majd az időben. Romok, templomok, vízesések… Ehhez képest egy virágzó és aktív kortárs művészeti szcéna fogadott. Kiállítások, filmek, klubok, graffitik…

Ezt mi sem illusztrálja jobban, mint a brazíliai Belo Horizonte közelében található Inhotim. Ez egy helyi milliárdos által létrehozott, több hektáros kortárs művészeti komplexum és botanikus kert. Ebben a korábbi bejegyzésemben bővebben is mesélek erről. Sajnos szinte az összes brazil képem oda lett, tehát csak azok a gyatra minőségű képek maradtak, amik ott találhatóak.

Vannak viszont képeim a chilei Valparaiso-ról. A város Santiago-tól északra, az óceán partján fekszik. Talán Szentendréhez tudnám hasonlítani (persze nagyságrendekkel nagyobb), mivel minden zegzug rejt valamilyen ötletes kis alkotást, illetve rengeteg a galéria, kiállítás.

A galéria, a képre kattintva megnyitható.

És akkor itt van egy kis gyűjtemény, amiket Brazíliában, Uruguayban, Argentínában és Chilében kaptam lencsevégre.

A galéria, a képre kattintva megnyitható.

Ettől függetlenül azért megéltem az időutazást is. Uruguay gyakorlatilag tökéletes állapotban őrizte meg a múlt század közepétől oda szállított tárgyakat. Hihetetlenül régi bútorokkal berendezett üzletek, gyönyörű házak, működő fodrászüzletek antik fodrász székekkel, és persze az autók.

A következő képek szinte kivétel nélkül Uruguayban készültek. Azt hiszem néhány van köztük, amik Argentínában.

A galéria, a képre kattintva megnyitható.

2020.05.15.