Free tracking counter

Temetkezési szokások Argentínában 2

A temetőket bemutató argentín anyag olyan bőségesre sikeredett, hogy nem fért el teljes egészében egy bejegyzésben. Ez tehát folytatása a múlt heti írásnak, ami itt található.

General Roca

A város névadója, General Roca, azaz Roca generális azzal vívta ki hírnevét, hogy a XIX. században meghódította Argentína, európaiak által addig még lakatlan, sivatagos, déli területeit. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ő irtotta ki az őslakosságot. Ez utóbbi tény kevéssé domborított a munkásságában, számos argentín városban is találkozhatunk a szobrával.

A város "eredete a Sivatag Meghódításának idejére nyúlik vissza, mely nyomán ugrás szerűen nőtt a népesség, melyet gazdag kulturális és szociális aktivitás, farmok és helyi cégek vettek körül. Ahogyan a település kezdett testet ölteni számtalan bevándorló, főleg németek, franciák érkeztek a területre, és telepedtek le a híres erőd közelében." [1]

Amikor a temető holléte felől érdeklődtem, azt kérdezte tőlem a hölgy, akit megszólítottam, hogy a magán-, vagy a városi temetőt keresem? A városit választottam, nem csalódtam. A terület a helyi börtön tőszomszédságában található, és  mind közül az egyik legkopárabb temető volt, amit a kontinensen meglátogattam.

A galéria a képre kattintva érhető el.

San Carlos de Bariloche

A város Patagónia argentín oldalának legnépszerűbb turistaközpontja a Nahuel Huapi-tó partján. Télen kitűnő terepet biztosít a síelők számára, nyaranta csodálatos kirándulások helyszíne lehet  A település neve a Mapudungun indiánok ’vuriloche’ szavából ered, melynek jelentése: ’emberek a hegyen túlról’. Beszédesebb lenne, ha a ’tengeren túlról’ kifejezést választották volna, mert Bariloche egy hatalmas német közösségnek ad otthont. A pletykák szerint rengeteg háborús bűnös menekült ide 1945 után, sőt olyan elrugaszkodott mesét is hallottam, mely szerint igazából maga Hitler is itt halt meg valahol a környéken.

A táj valóban az Alpokat idézi, és Bariloche belvárosa is tiszta, strukturált, mint egy német város. Viszont amikor a tótól távolodva elsétáltam a dombon fekvő külső kerületek felé, már rám köszönt az igazi dél-amerikai Argentína. Szedett-vedett porták, a poros utcákon focizó koszos gyerekek, elképesztően lerobbant autók. Ebben a közegben található a temető is.

A terület nyomokban hordozza a német precízség kézjegyét, de korántsem rendezett. Igazán érdekesnek találtam a fejfákra húzott focimezeket. Ilyesmivel utam során máshol nem találkoztam.

A galéria a képre kattintva érhető el.

Puerto Madryn

A város az Atlanti-óceán partján fekszik. Gazdag település, ugyanis innen indulnak az utak, melyek a közeli Valdés-félsziget egyedülálló faunájába engednek betekintést.

A temetőt a város széléhez közel találtam. A kontinens számos országában tapasztaltam, hogy az elhunyt gyermekeket egy helyre temetik. Így volt ez Puerto Madryn-ban is. Mégis ez volt a legdöbbenetesebb mind közül. Erről nem is tudok mit írni, azt hiszem a képek magukért beszélnek.

A galéria a képre kattintva érhető el.

Ushuaia

"Ushuaia a világ legdélibb városa. A Beagle-csatorna partján fekszik, a Tűzföld déli csücskében, a Martial-hegységgel körbevéve. [...]

A város neve az öslakos yámanas, vagy yaghanes indiánok nyelvéből ered, jelentése: ’az öböl mely nyugatra tör’.

Ushuaia fiatal város. 1884, október 12-én alapították, amikor egy argentín expedíció érkezett, hogy egy al-prefektúrát hozzon létre itt, bár a Dél-Amerikai Misszionárius Egyesület 300 anglikán misszionáriusa már itt élt. Ők építették az első házakat, ők foglalatoskodtak az őslakosok megtérítésével.

Az argentínok számára Ushuaia neve a XX. század elején vált ismertté, amikor egy döntés nyomán börtönt építenek ide. A börtön Ushuaia történetének része, a rabokra pedig tekinthetünk úgy, mint az ’első telepesekre’.

Az ipari fejlődés kiemelt támogatásának köszönhetően, a '70-es évektől drasztikusan megnövekedett a tetszetős kis falucska népessége. Ushuaia mára egy turista központtá vált, nemzetközi repülőtérrel, és minden egyéb szükséges szolgáltatással. Egyúttal sétahajók kikötője, és a legközelebbi mélyvízű kikötő az Antarktisz felé." [2]

Gazdag település, jók a fizetések. Ide majdnem mindenki csak dolgozni érkezik, kevesen telepednek le. Pár év alatt annyit tud keresni egy itt dolgozó, amennyiből aztán egy birtokot vásárolhat az ország északi részén. Ennek megfelelően itt minden átmeneti.

Mindezeket jól tükrözi a városközpontban található temető is. Kétségtelenül szépen rendben tartott a terület, de nincsenek történelmi síremlékek, kevés a családi mauzóleum.

A galéria a képre kattintva érhető el.

[1] http://moviwa.com/generalroca/description.html

[2] http://www.patagonia-argentina.com/en/ushuaia

A bejegyzés trackback címe:

https://fecundusbalbus.blog.hu/api/trackback/id/tr56968865

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása