Hajnalban érkeztem Rioba. Pirkadatig, azaz egy pár órát még a buszpályudvaron dekkoltam, aztán elindultam a szállásom felé. 

Rio de Janeiro

Kénytelen voltam hostelt keresni, mert a CouchSurfinges vendéglátóm elfelejtette megírni a koordinátáit. A pályaudvar környékén őrült építkezések voltak, gondolom már a VB-re készülődnek. A helyi busz meglepően takaros volt és légkondicionált, a jegy 2,80 realt kóstált. A hostel szintén tiszta volt, 30 real egy éjszaka, reggelivel. Az egyetlen kifogásolható részlet az volt, hogy a felső ágy olyan közel volt a plafonhoz, hogy nem tudtam felülni. Az ilyesmi kissé nyomasztó érzés, E. A. Poe elbeszéléseit idézi. Maga a hostel egyébként a belvárosban, a Flamingo beach közelében volt.

Apropó partok! Itt van két kép, az első megfejtő, aki megmondja melyik a Flamengo, és melyik a Copacabana, kap egy kókuszos csokit, ha hazaértem!

Nem értem mit harapnak az emberek ezeken a zsúfolt partokon. Arembepe közelében ugyan ilyen szép a part, és kilométereken keresztül senki sincs. OK, befejeztem.

Összesen két éjszakát töltöttem a városban, tehát a fentiekben nagyjából ki is merült a meglátogatott nevezetességek listája. Most talán sokatok kérdezi: A Krisztus szoborhoz nem mentél fel? Had válaszoljak erre egy rövid történettel.

A testvéremmel egy hónapot utazgattunk Spanyolországban. Mivel ő előbb lekoccolt, a fényképeket elküldtem vele édesanyámnak. Ő mesélte a következőt.

- Miklóskám! Mi ez az ösvény a képeken?

- A Balázs fotózta, amikor felmászott egy meredek hegyre, hogy megnézzen valami hatalmas keresztet.

- Te nem mentél fel vele?

- Nem.

- Miért nem?

- Mert lentről is lehetett látni.

Hát ennyi! Lentről is lehetett látni. Egyébként a szobor egy védett parkban van, 49 realba kerül az oda vezető turné.

Közben befutott a CouchSurfinges vendéglátóm üzenete a címmel, direkciókkal. A második éjszakát nála töltöttem. Jártam, aludtam már érdekes helyeken, de ez ott lesz a mindenkori top háromban, az biztos! Elvis, a vendéglátóm, 47 éves, és buzi... Jaj, miket nem beszélek! Homoszexualitással élő, egyedülálló krapek.

Annak idején a Mover lemezboltban (remek hely volt, köszönhetően a Tizinek, a Madárnak és a Bikának) böffentette el valaki: - Queen? Ismerem. A Freddy Krueger énekelt benne, amíg meg nem halt homoszexualitásban.

Elvis széles, hatalmas mosollyal, viszont annál kisebb gatyában fogadott, a kb. 19 négyzetméteres otthonában. Szoba, konyha. Az ablakok alufóliával voltak borítva, a falak elképesztően koszosak, meg úgy egyébként is olyan érzésem volt, hogy itt semmihez sem szeretnék hozzáérni. Az egyik sarokban, telefonjába merülve, szintén alsónadrágban, fiatal srác.

- Ő itt Ricardo Kolumbiából, - mutatott be minket egymásnak Elvis. - Szintén CouchSurfer, de már három hónapja itt van.

Utazásaim során előfordul, hogy buz..., khm, bocsánat! mássággal élőkkel találkozom, ami mindaddig nem zavar, amíg nem közelednek. Az ilyen helyzetek zavarba ejtőek, nem tudom kezelni őket, ha csak lehet kerülöm! Mielőtt valaki azzal gyanúsítana, hogy nem tudom miről beszélek, elmondanám, hogy stopposként előfordult velem, hogy arra eszméltem, a sofőr simogatja a térdemet. Előfordult, hogy a CouchSurfinges vendéglátóm az aberrált szexuális történeteivel traktált hajnalig. Ilyenkor két választásom van: vagy beviszek egyet álcsúcsra, vagy az ügy érdekében prostituálom magam, és udvariasan visszautasítom, hallgatom. Általában ez utóbbi szokott előfordulni, de nagyon nem szeretem magam ilyenkor. Szóval, magamnak is mondom, tessék verekedni! Olyan egyéb, nem a témához kapcsolódó, elfojtott sérelmeket hordozok magamban a megalkuvásom miatt, amiket lehetőség szerint nem szeretnék tetézni. Az S. Ági, egyik közeli lány barátom mondta, - Nem járnék olyan férfival, aki soha nem verekedett. Igaza van! Soha nem verekedtem, nem is jártunk.

Mindennek tetejébe éjfél körül befutott még egy CouchSurfer, Sam egy finn óriás. Természetesen a beszélgetések nyomán oldódott bennem a feszültség. Egyre inkább kirajzolódott Elvis személyisége, miközben átrendeztük a lakást, hogy bár heringek módjára, de mindannyian elférjünk. Kiderült, hogy weblapokat szerkeszt, otthonról dolgozik. Ugyan vannak kétségeim e felől, de azt is mondta, hogy ha eladná a fentebb bemutatott lakását (ami kétségtelenül Rio egyik központi negyedében van), a pénzből akár New Yorkban is tudna lakást vásárolni.

Házigazdánk korán reggel távozott, így alkalmunk nyílt egy kis eszmecserére. Többek között kiderült, hogy mindhárman a másik nemhez vonzódunk. Huh! Sammel a fogyasztói társadalom visszásságairól beszélgettünk. Mélyen megragadt bennem az egyik gondolata, amit magam is osztok.

- Nem értem miért kell még mindig dolgoznunk, amikor már minden készen van?

Ricardo elmesélte, hogy Kolumbiában igen sanyarú jövő várt volna rá, sok ezer honfitársához hasonlóan ezért próbál szerencsét Brazíliában. Az egyik vezető keresőmotort is üzemeltető amerikai cég, térkép alkalmazásának bővítésén dolgozik, de még nem sikerült annyit félre tennie, hogy önálló lakást béreljen.

Rio ezzel pipa!

Reggel indultam tovább a következő Workaway-es vendéglátóimhoz. Astrid és Lothar, belga pár, akik egy 20 hektáros birtokon élnek. Az úti cél  Riotól kb. 100 kilométerre északra fekvő Bacaxa.

2013.10.28.