Free tracking counter

Töröltem a facebook oldalamat

Töröltem a facebook oldalamat, ugyanis nem tudtam kezelni a közösségi portállal kapcsolatos érzéseimet.

Még mindig borzasztóan élvezem az utazást - legközelebb Új-Zélandra megyek -, azonban minden alkalommal elérkezik egy pont, amikor elfáradok, belefáradok a másokhoz való alkalmazkodásba, a helyváltoztatásba, a hátizsákból öltözésbe, a kietlen, hideg tájakba... Ilyenkor nosztalgiával gondolok haza. Meg úgy egyébként is szeretem Magyarországot.

Itt a legszebbek a fák, itt simogat legkellemesebben a szellő, itt a legfinomabb a paradicsom, a hagyma. Itt él anyám, aki isteni töltött káposztát főz. Tejföllel. Mert itt van tejföl, túró, túró rudi, mákos rétes és sült kolbász mustárral a hentesnél. Igen, mert itt van hentes. Budapest egyszerűen gyönyörű, nem beszélve a Pilisről, a Mecsekről. Nekem ez a világ közepe.

És miközben erről ábrándozom, valahol, egy másik kontinens koszos szállásának zsíros lepedőjén fekve, a facebookon azt írja valaki, hogy Magyarország szar.

Ezen minden alkalommal kiakadtam. Leginkább azért, mert a megjegyzések ostobák, az esetek többségében a mindenkori kormányra, vagy a szerző sikertelenségére utalnak. Könnyen belátható, hogy a környezetünk iránti érzelmeink (mint minden érzelem) szubjektív, belülről fakad. Egy országot - a Pilist, a Dunát... - okolni azért, mert nem tudok megbékélni önmagammal, elég nagy baromság. Nem?

 20160327_100133.jpg

A facebookon lépten-nyomon botlottam az elégedetlenkedő megjegyzésekbe, amik nyomán értetlenség, düh és tehetetlenség mardosott. Aztán rájöttem, hogy nem kell kitennem magam ennek. Az én részem a dologban annyi, hogy nem tudtam megállni, hogy böngésszem a kommenteket, mások oldalait, írásait. Ahogyan az élet más területein, itt is a radikális változtatást, ha úgy tetszik a teljes absztinenciát választottam.

Nem bántam meg.

 20160327_100204.jpg

Végezetül egy kis szösszenet, ami a skóciai Aberdeenben esett meg velem. Úgy vélem szervesen kapcsolódik a fentiekhez

 20160327_100558.jpg

Ahogyan máskor is, Aberdeenben is a CouchSurfing segítségével kerestem-találtam szállást. Vendéglátóm egy húsz éves cseh srác volt, aki egy kávézóban dolgozik, angol tanfolyamra jár, hogy aztán a jövő évtől megkezdje tanulmányait a glasgowi egyetemen. Aberdeen drága hely. A parányi lakásba, amit bérel,  lakótársat fogadott. Amikor hazaérkeztünk, ő még dolgozott, ketten voltunk.


20160327_100815.jpg

- Hova valósi a bérlőtársad? - kérdeztem a beszélgetésünk egy pontján.

- Ghanai - válaszolta fesztelenül, majd hirtelen, ijedten tekintett rám. - Ez nem zavar, ugye?

- Miért zavarna? - válaszoltam értetlenül.

- Mert a múltkor volt itt egy magyar srác, aki azt mesélte, hogy nálatok nagyon rasszisták az emberek - válaszolta.

 20160327_101256.jpg

Megrökönyödtem. Túl azon, hogy mérhetetlen modortalanság, amit a srác kérdezett, értetlenül álltam az előtt, hogy valaki (egy magyar), miért terjeszt ilyeneket? Az egésznek ugyanis annyi haszna volt, hogy ennek nyomán egy hionfitársát - engem - szemtelenül meggyanusítottak.

 

2016.06.10.

A bejegyzés trackback címe:

https://fecundusbalbus.blog.hu/api/trackback/id/tr858796808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.