Free tracking counter

Crisol

Fray Bentos-tól Colonia del Sacramento-ig váltottam jegyet. 325 peso, és kicsit több mint négy óra volt az út. A buszsoförrel megdumáltam, hogy Colonia előtt álljon meg, a 'Kooperativa de San Pedro'-nál. A silóknál jobbra a földúton, ötszáz méter séta a szója földek között, és már láttam is Crisol-t.

Crisol a birtok neve, ahol a következő két hetes önkéntes-munka várt rám. Már az első pillantásra lenyűgözött a hely. A bekötőúttól a házig sétálva ugyanis egymást követték az apróbb (némelyik inkább nagyobb), de annál ötletesebb művészeti alkotások. Nyilván más a lépték, de a brazíliai Inhotim jutott eszembe (ebben a cikkben írtam róla). A főépület nyitott ajtajában aztán, széles mosollyal, Jean fogadott...

20140109_205025.jpg20140113_134212.jpg

Hopp! Most elveszítettem a fonalat. Inkább egy másik szögből közelítem meg a történetet. Tízenöt-húsz évvel ezelőtt, egy művészeteket kedvelő, és spirituális utakat kereső buenos airesi üzletember, vásárolt egy négy hektáros birtokot Uruguayban, Colonia del Sacramento-tól tizenöt kilométerre.

20140107_161732.jpg20140109_092031.jpg

A terv az volt, hogy egy olyan projektet hozzanak létre, amely helyszínt biztosít a művészetek különböző ágaiban tevékenykedők, előadásainak, alkotásainak, illetve alkalmas 'teambuilding'-ekre, és nagyobb argentín és uruguayi vállalatok dolgozói számára szervezhető egyébb programokra.

20140112_183504.jpg20140109_164603.jpg

Megépült egy közel százötven négyzetméteres, nyolcszögletes közösségi tér, amely mellett konyha, mellékhelyiségek, zuhanyzók és két szoba is helyet kapott. Innen száz méterre pedig egy szintén nyolcszögletes vendégház, melyet négy részre osztottak. Minden szoba külön fürdőszobát kapott, és három-három ágyat.

20140107_204851.jpg20140107_175231.jpg

Az üzletember, ahogyan említettem, szerette a művészeteket, ezért előszeretettel vásárolta fel az uruguayi bolhapiacokon található kacatokat. Ezek egy része is beépítésre került, aminek köszönhetően egy erősen eklektikus, mégis rusztikusnak nevezhető hangulatot sikerült létrehoznia.

20140107_163201.jpg20140107_163103.jpg

Aztán 2002-ben beütött a krach. Az argentín pénzügyi rendszer összeomlott, az emberek mindennapos problémáikkal küzdöttek, az üzletember sem tudta tovább finanszírozni külföldi vállalkozását. A fizetőképes nagyvállalatok ilyen helyzetben legkevésbé sem költenek a dolgozóikra... Crisol elbukott.

fb6.800.jpg

"Az 1999-2002 időszakra az argentín államadóság kezelhetetlenné  vált. Ennek okai:

- a '80-as évek adósságainak hagyatéka,

- alacsony adók, és a korrupció,

- növekvő állami kiadások,

- állami adóbevételek zuhanása a recesszió nyomán.

A nemzetközi befektetők elvesztették bizalmukat az argentín kötvényekben, a kamat mutatók 30% fölé emelkedtek. Argentína az IMF hiteleire támaszkodott, hogy ellensúlyozza a hiányokat.

Megszorítások.

Válaszul a hitelkrízisre, az argentín kormány számos megszorítást foganatosított, úgy mint a kiadások-, illetve a fizetések redukcióját, így próbálva megközelíteni az IMF tervezett deficit csökkentését.

A megszorítások a GDP eséséhez vezettek, de nem oldották meg a hitelválságot, mivel ugyanezen megszorítások allacsony gazdasági növekedést eredményeztek. 2001-ben Argentína igazi krízisben volt. A gazdaság összeomlóban, az utcákon tüntetések tomboltak [...] Ez volt az a pillanat, amikor az ország már nem bírta a külső tartozásait, és feloldotta a befagyasztott valuta árfolyamokat. (Korábban törvényben rögzítették az 1peso=1dollár árfolyamot.)

A rögzített árfolyamok elhagyása

Argentína elhagyta a befagyasztott árfolyamokat, és felhagyott azzal, hogy megpróbálja rögzített árfolyamon tartani a valutáját a dollárral szemben. A kormány megpróbálta a nagymértékű pénzkiáramlást is megakadályozni, a bankszámlák 12 hónapos befagyasztásával. A rögzített árfolyam elhagyása az argentín fizető eszköz nagy arányú leértékelődéséhez vezetett. Az 1 peso=1 dollár, 2002-re 4peso=1 dollárra változott. Az infláció 80%-os volt.

Ez behozatali inflációhoz, és az életszinvonal nagyarányú  csökkenéséhez vezetett." [1]

A birtok magára maradt. Az üzletember feladta álmait, hosszú évekig senki sem jött ide. Pár évvel ezelőtt aztán Pablonak, a fiának ajándékozta. Pablo elhatározta, hogy friss energiával, és ifjúi lelkesedéssel feléleszti Crisol-t. Egy spanyolországi utazása során akadt össze, a már tíz éve ott élő Jean-nel, az ír lánnyal, és párjával Adrian-nal, aki szintén buenos airesi. Beszélgetni kezdtek, aminek eredményeként Jean és Adrian elvállalták a birtok gondnokságát. Kislányukkal Anouk-kal együtt Uruguayba költöztek hát. Egy évbe telt, amíg az ingatlant megtisztították a gaztól, a mindenhova betüremkedő gyökerektől. Elfáradtak. Ezért kezdtek önkénteseket keresni. A levelezést, szervezést Pablo intézi Buenos Airesből, én is vele kommunikáltam a workaway-en keresztül, a többit aztán Jean és Adrian.

20140109_164031.jpg20140109_164313.jpg

Tehát ott tartottunk, hogy Jean mosolyog rám. Közvetlen nyitott embernek tűnik, valóban az volt, ő is, és Adrian is. Sean Penn: Út a vadonba című filmjének hippi karakterei jutottak eszembe róluk, csak egy kicsit fiatalabb kiadásban.

20140109_152655.jpg20140109_152652.jpg

Próbálnak önellátóak lenni, amennyire csak lehet. Jean vegetariánus, nagyon baba kis konyhakertet gondoz. Adrian argentín. Ő nem vega. Ha Uruguayban, vagy Argentínában megkérdezünk egy kisgyereket, hogy mi a kedvenc kajája, nagyon nagy valószínűséggel fogja azt válaszolni, hogy 'carne', azaz hús.

20140109_164335.jpg20140109_164855.jpg

Érkezésem után néhány órával befutottak Adrian rokonai, Buenos Aires-ből. A család egyik fele olasz, a másik litván. Én csak profitáltam a látogatásukból, mert három napig terülj-terülj asztalkám volt. Nagyon barátságos, kedves emberek voltak, akkor jártak a birtokon először.

20140107_161245.jpg20140110_143148.jpg

Az előző cikkemben méltattam a vendéglátóm pontosságát, szervezettségét, illetve ennek nyomán ejtettem néhány szót a szabájok fontosságárol az életünkben. No itt ennek nyoma sem volt.

- Mikor reggelizünk? - kérdeztem.

- Amikor felébredünk - válaszolta Adrian.

Általában 11 körül keltek. Ez azt jelentette, hogy az elvárt hat órányi (ezt azért soknak tartottam) munkát, a legnagyobb hőségben kellett abszolválni.

20140109_163955.jpg20140109_143622.jpg

Két nap múltán átálltam a reggel hattól tizenegyig munkarendre. Ők aludtak, én meg végeztem a dolgom. Két előtetőt borítottam be náddal, asztalt, polcot barkácsoltam. A fennmaradó időmben olvastam, hétvégeken pedig a környező városokban tekeregtem.

Innen folytatom...

2014.01.21.

 

[1] http://www.economicshelp.org/blog/5422/economics/argentina-crisis-and-recovery/

A bejegyzés trackback címe:

https://fecundusbalbus.blog.hu/api/trackback/id/tr455826263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.