Free tracking counter

Salto

Encarnación-ból a Paraná folyó tuloldalán lévő Posadas-ba buszoztam (7 000 guarani). Ez már Argentína.

Micsoda különbség! A buszpályaudvaron számítógépes rendszeren keresztül tudtam jegyet vásárrolni, tehát biztosan lesz ülőhelyem. Na, jó. Egy ilyen hosszabb útra, amit innen tettem meg Concordia-ig, Paraguayban sem adtak volna el állóhelyet. 342 argentín pesot fizettem. Posadas-on végigrohantam, csak egy délutánt töltöttem ott. Bevallom, felüdülés volt egy kicsit európaibb környezetben mozogni. Lehet, hogy mégsem vagyok annyira a természet gyermeke, mint amennyire szeretném annak hinni magam? Városban nőttem fel, talán természetes, hogy ez a környezet biztonságérzetet nyújt.

Egész éjszaka buszoztam, reggel értem Concordia-ba, ahol egy éjszakát töltöttem. Célom csupán annyi volt, hogy átkeveredjek az Uruguay folyón, az uruguayi Salto-ba. A legolcsóbb megoldásnak a naponta négyszer induló kis komphajó bizonyult (40 argentín peso).

20131216_084132.jpg20131216_084054.jpg

A túloldalon, a hajótól elbandukoltam a százötven méternyire lévő kis épülethez, ahol az útlevélvizsgálatot sejtettem. Ötször ötös szoba, a teljes berendezést egy asztal, egy szék és egy rozzant vasszekrény képezte, a nyitott ablakban rádió bömbölt. Rajtam kívül mindenki (három öreglány) ismerősként üdvözölte az álmos tekintetű határőrt, érkezésemmel tehát némi zavart keltettem. Először a fejét vakarta, majd kutatni kezdett a vasszekrényben, ahonnan egy fémkazettátt, abból pedig a pecsétet vette elő. Úgy tűnt, a helyieken kívűl itt nem nagyon tűnnek fel utazók.

Brazíliából úgy jöttem el, Paraguayba pedig úgy mentem be, és jöttem ki, hogy annak semmi nyoma az útlevelemben. Az argentín határőr számonkérte rajtam ezt a hiányosságot, tehát mostantól figyelek, és kérem a pecsétet, még ha maguktól nem is adnák. A folyóparttól tizenöt perc séta a városközpont.

Eredetileg csak január elejétől volt lebeszélt önkéntesmunkám Colonia de Sacramento közelében, de visszajelentkezett egy korábban megkeresett munkaadó, hogy megüresedett egy hely, jöhetek az ünnepek előtt. Nagyon örültem, egyrészt azért, mert nem szállodában kell töltenem az ünnepeket, másrészt azért, mert mint kiderült, Uruguay nagyon drága ország, három hétig szállást fizetni... Egy hetem volt, hogy a következő helyemen, Fray Bemtos közelében munkába álljak.

20131216_155606.jpg20131218_083032.jpg

Uruguayról szinte semmit sem tudtam. A Dani mutatott egy cikket pár hónapja, ami arról szólt, hogy az uruguayi miniszterelnök elfelejtette kikapcsolni a mikrofonját egy konfefencián, és így becsmérelte valamelyik szomszédos ország elöljáróit. És persze a spangli legalizálásával kapcsolatos törekvések. Hát ez nem sok.

"Az európaiak érkezése előtt a Charrúa-k, egy őslakos indiántörzs, voltak az elsők, akik letelepedtek ezen a földön, napjainkra számuk azonban alig ezer főre tehető. A spanyolok 1516-ban érkeztek a területre, de a helybeliek ellenállása, illetve (más latin-amerikai országoktól eltérően) az arany és az ezüst hiánya miatt csak a XVII. században gyarmatosították teljesen. A XVII. századra egyébként heves versengés alakult ki a régióért a spanyolok és a portugálok között, akik a közeli Brazíliából terjeszkedtek volna tovább. A XIX. században a britek és a portugálok között folytak heves harcok a terület feletti uralomért." [4]

 

Salto

Salto egészen szimpatikus, kultúrált kisvárosnak tűnt. Az első hely, ahova bekeveredtem, a szállással kapcsolatban segítséget kérni, egy fogyatékosok nappali ellátásával foglalkozó szociális intézmény volt. Miután elmondtam ki vagyok, mivel foglalkoztam, a hölgy, akivel szóba elegyedtem készségesen körbevezetett. Több helyiség, a falakon rajzok, festmények, az asztalokon játékok, gyurmafigurák. Megtudtam, hogy szellemi-, és testi fogyatékosokkal foglalkoznak, megközelítőleg ötven kliensük van, jórészt fiatalok.

20131217_174052.jpg20131217_174902.jpg

"Uruguaynak szabad piacgazdasága van, melyet az export orientált mezőgazdaság, a jól képzett munkaerő, és a magas szociális ráfordítások jellemeznek. A 90-es évek végét, 2000-es évek elejét meghatározó pénzügyi nehézségeket követően, a 2004 és 2008 közötti időszakban a gazdasági növekedés átlagosan évi 8% volt. [...] ...GDP növekedés elérte a 8,9%-ot 2010-ben, de 3,5%-ra esett vissza 2012-ben." [2]

Próbáltam akkurátus lenni az olcsó szállás keresésében, de a második órában, amikor már a hátamra izzadt a hátizsák, feladtam. Egy szállodában 600 pesot (6600 forint) fizettem reggeli nélkül. Nincs mese, Uruguay drágább hely Brazíliánál, Paraguaynál pedig főleg. A szállás, a kaja, ...minden.

"Uruguay hagyományosan gazdagabb ország volt mint Dél-Amerika egyébb államai, fejlett oktatási, és szociális  rendszeréről, illetve liberális szociális törvényeiről volt ismert. Latin-Amerika első országa volt, amely az iparra kivetett magas adókon keresztül egy jóléti államot hozott létre. Ennek, és demokrtaikus hagyományainak köszönhetően kiérdemelte a 'Dél-Amerika Svájca' jelzőt. A hetvenes évek gazdasági és politikai viharai, illetve a városokban előforduló baloldali gerilla támadások, azonban arra kényszerítették a kormányt, hogy felfüggessze az alkotmányt, és elnyomó katonai hatalmat vezessen be, amely 1985-ig tartott." [1]

Görcsösen ragaszkodom ahhoz, hogy minél keveseb pénzt költsek. Van egy ilyen ostoba küldetéstudatom, hogy bebizonyítsam az otthoniaknak, kevés pénzből is lehet utazni. A jelentősebb kiadások tehát fájnak, veszélyeztetik a missziót. Mindezért viszont kárpótolt amit a városban sétálva láttam. A legfeltűnöbbek a régi autók. Nem vagyok szakértő, úgy saccolom az 1940-es évekig visszamenően láttam csotrogányokat, illetve szépen felújított darabokat. Amerikai és angol autókat, kisteherautókat, teherautókat egyaránt. Az egyik sarkon kis fodrászatba botlottam, amely szintén a háború utáni időszak hangulatát idézte. Hogyan maradtak meg itt ezek a tárgyak? Némely üzletben a pénztárgép múzeális darab, de a nyitott ablakokon bepillantva rengeteg régi bútort is láttam.

20131216_155009.jpg20131216_155133.jpg

"Uruguay lakossága jellemzően (88%) fehérbőrű, európai eredetű, elsősorban Spanyolországból és Olaszországból, elhanyagolható százalékban pedig Portugáliából, Angliából, és más európai országokból. A meszticek (a fehérbőrűekkel keveredett Amerindián vonulat) a lakosság 8%-át teszik ki, míg a mulattok és feketebőrűek a fennmaradó 4%-ot. Az őslakos Charrúa Amerindiánokat gyakorlatilag kiirtották a gyarmati időszakban." [3]

20131216_153655.jpg20131219_193908.jpg

Még Juliette és Martin, paraguayi utastársaim, hívták fel a figyelmemet, hogy Uruguayban amerikai dollárt is lehet felvenni az ATM automatákból, amit aztán Argentínában a feketepiacon babán lehet értékesíteni. És tényleg! Fizetni is lehet vele némely üzletben.

Két nap múltán utaztam tovább, szintén az Uruguay folyó partján található Paysandú-ba.

 

Paysandú

Két órányi buszozás. Gondoltam érdemes több várost is meglátogatnom, de tévedtem, Salto után hatalmas csalódás volt. Nem is tudok mit mondani róla. Az az érdekes, hogy a minden városban megtalálható köztemető mellett, itt találtam egy XVIII. századi temetőt is, egészen szépen megmaradt síremlékekkel, viszont a városban semmi nyoma ennek korai európai jelenlétnek. Földszintes házai miatt viszonylag nagy kiterjedésű lakóövezet, a települést nagyjából kettészelő főutcával, ahol egymást követik az üzletek.

- Hát így - gondoltam. - Megpróbálkozom egy kicsit keletebbre utazni, az ország belseje felé, hátha az érdekesebb. Ez a Young nevű város érdekes lehet, talán vicces kedvű angolok adták neki ezt a nevet.

 

Young

20131222_115908.jpg20131222_141255.jpg

Másfél óra buszozás. Young-nak (ejtsd: Sung), mint kiderült semmi köze az angol szóhoz. Egészen kicsi város, néhány évtizede csak pár ezren lakták, semmi látnivalót nem tartogat az ideérkező számára. A széles utak, és utcák egyértelműen arról árulkodnak, hogy itt minden a XX. század második felében épült. A települést sínpár szeli ketté, ami a semmibe vezet. Dél-Amerika többi országához hasonlóan itt is teljesen tönkretette a vasutat a közúti szállitmányozás.

20131222_134108.jpg20131222_140055.jpg

Két éjszakát töltöttem a városban. Akiknek később elmeséltem, nevetve kérdezték, hogy mi a frászt tudtam csinálni Young-ban két napig? Nagyon egyszerű a válasz. Végre találtam egy lerozzant kis szállodát, ahol viszonylag olcsón, napi 350 pesotért tudtam aludni. Bejárat a kocsma mellett, ami egy, a Salto-ban is tapasztalt időutazás.

20131222_140110.jpg20131222_134141.jpg

Az egész kicsit olyan volt, mintha Rejtő Jenő egyik regényébe csöppentem volna. Semmit mondó üres recepció, némi várakozás után kedélyes fiatal lány bukkant fel, és intéztt mindent. A nevemet felírta egy teljesen betelt füzet hátsó fedlapjára, majd a kulccsal a kezében intett, hogy kövessem. Félig fedett belső udvar, innen nyílnak a szobák. Szomszédaim rosszarcú férfiak, akik félmeztelenül hintáznak a szobájuk előtti székeken, cigarettáznak, és rezzenéstelen arccal bámulnak. Omladozó vakolat, fülledt hőség, néhány régi bútordarab. Ventillátor - az nincs. Ezt azért szóvá tettem. Meg is kaptam a recepción üzemelő darabot. Két nap alvás, internetezés, kajálás következett.

20131220_200455.jpg20131221_112250.jpg

Innen Fray Bentos-ba utaztam, ahol várt a kéthetes önkéntes munka.

 

2013.12.20.

 

[1] http://m.bbc.co.uk/news/world-latin-america-20041847

[2] http://www.indexmundi.com/uruguay/economy_profile.html

[3] http://www.nationsencyclopedia.com/Americas/Uruguay.html

[4] http://www.sestudyabroad.com/guide/UY-history.htm

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fecundusbalbus.blog.hu/api/trackback/id/tr35760540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.