Free tracking counter

Escuela Básica nr:455 el Carmen

A minap olimpiadot rendeztek Patricio ikolájában. Elkísértem.

Patricio tíz éves, és a címben szereplő, helyi iskola ötödik osztályába jár. Paraguayban az általános iskola első hat osztályát az 'Escuela Básica'-ban járják a gyerekek, majd következik még három év a 'Collegio'-ban. Érdekesség még, hogy a kisiskolásokkal egy intézménybe járnak a 'Pre Scolar', azaz a mi fogalmaink szerinti, nagycsoportos gyerekek.

"Alapfokú oktatás

Paraguayban nem mindig kapta meg a megérdemelt figyelmet az oktatás. A politikai stabilitás helyreálltával, ez napjainkban változóban van, bár a szegény gyerekek, elsősorban vidéken, nem kapják meg ugyanazokat a lehetőségeket, különös tekintettel a naponta iskolában töltött órák számára. Ennek eredményeként 10-15 százalékuk még mindig írástudatlan. A hat éves elemi iskolai oktatás normális esetben hét éves korban kezdődik, és kötelező tizennégy éves korig.

Középfokú oktatás

A középiskolai tanrend 2 darab, 3 éves fázisra van osztva, melynek nincsen túl jó fogadtatása a helyiek körében, akik ha tehetik, Chilebe küldik tanulni gyermekeiket. [...]

Felsőoktatás

Bár a kormány számos új intézményt alapított az elmúlt években, a felsőoktatás széles körben nem élvezi a paraguayiak bizalmát. Ennek következményeként az igazán tehetséges diákok a tengeren túlon folytatják tanulmányaikat, ahol világviszonylatban is elismert diplomát szerezhetnek, általában munkát is találnak, és ott is maradnak. Így forog tovább a középszerűség gonosz kereke. Paraguay legöregebb egyeteme a Universidad Nacional de Asunción, amelyet 1889-ben alapítottak." [1]

sul01.jpgsuli18.jpg

A rendezvény nyolc órára volt meghirdetve, talán mondanom sem kell, hogy Patricio mamájával mi voltunk az elsők, akik megjelentek. Az iskola két épületből áll, mindegyikben négy helyiség, ebből egy az iroda. Az épületek mögött dimbes-dombos, füves lejtő, két végén kapuval. A focipályát szegélyező fák árnyékában, sorba rakott rozzant székek várták az érdeklődőket. Egy kisebb melléképületben a mosdók.

A szülők fél kilenc körül kezdtek szállingózni. A gyerekek osztályonként különböző színű mezt viseltek. Évfolyamonként mindössze egy osztály, Patricioék például tizenegyen vannak. (Azoknak, akik nagyobb iskolákba jártak, ez talán meglepő, de nem volt ez másképp a Radda Barnen utcai suliban sem, nyolcadikra már csak a mi osztályunk maradt.) A különböző színek kis csoportokba verődve beszélgettek, míg a tanári kar, ők kékben voltak, izgatottan rohangált.

suli06.jpgsuli02.jpg

Az igazgatónő a többi kéket instruálta, a többi kék pedig igyekezett működésbe hozni az erősítőt, asztalokból kialakítani a kis büfét. Amikor mindezzel végeztek, elkezdték sorokba rendezni a gyerekeket. Ekkorra már a szülők is megérkeztek.

Az igazgatónő néhány mondatban üdvözölte az egybegyűlteket, majd meghallgattuk a himnuszt. Ezután meggyújtották az olimpiad fáklyáját (igen, még ilyen is volt!), amivel egy kis srác körbefutotta a pályát, majd a szülők előtt megállt. Újabb néhány mondat az igazgatónőtől, ami után osztályonként felvonultak, és a láng mögé sorakoztak a gyerekek.

Ennél a pontnál elsétáltam a büféasztalhoz. Piskóta, főtt manióka hurkapálcán, üdítő. A kaják közül minden 1000 guaranit (50 Ft) kóstált, vettem egy piskótát, és kicsit körbeszaglásztam.

suli05.jpgsuli04.jpg

Mire visszatértem a rogyadozó székemhez, a srácok már megkezdték formagyakorlataik bemutatását. Ez általában négyütemű gyakorlatokat jelentett, néhol egy kis bukfenccel spékelve. A pálmát nálam a sárgák vitték, akik egymás hátára térdelve, egy jó magas gúlát képeztek. Ahogy haladtunk lefelé, az ovisok felé, egyre gyakrabban söpört végig az "Oh, de édes!" moraja a közönség sorain, amikor egy-egy kis lurkó elrontotta a gyakorlatát. Miután az ovisok is végeztek, következett a foci. Korcsoportok szerint mindenki mindenkivel játszott tíz percet.

Számomra furcsa volt, hogy az eseménynek nem volt lezárása, nem osztottak díjakat. Brigitte, a vendéglátóm szerint ez nagyszerű! Persze ő odáig van itt mindenért. Bár nem vagyok pedagógus, nekem úgy rémlik hasznos lehet lezárni egy ilyen eseményt. Mindegy! Még rúgták a bőrt a srácok, amikor a többi szülővel egyetemben mi is felálltunk és elindultunk hazafelé.

suli03.jpgsuli07.jpg

"A Programme to Promote Education Reform in Latin America and The Caribbean (Preal) hivatalos jelentése szerint a paraguayi gyerekek 50%-a nem fejezi be a kilenc éves elemi iskolai tanulmányait. A jelentés rámutat, hogy a paraguayi lakosság egy igen nagy része nem fér hozzá a hivatalos oktatáshoz, továbbá arra, hogy az 1999-2007-ig terjedő időszakban tízből csak három tanuló fejezte be tanulmányait. Latin-amerikai viszonylatban Paraguayban folytatják legkevesebben tanulmányaikat középiskolában. [...] Az Encuesta Permanente de Hogares becslései szerint, 60 000, 5 és 11 év közötti gyermeknek nem volt lehetősége iskolába járni 2010-ben, köszönhetően a szegényes oktatási infrastruktúrának. A tanulmány szerint, napjainkban több mint 170 000, 13 és 17 év közötti kamasz nem jár iskolába. A hivatalos állásfoglalás szerint ezek a számok lassan csökkennek." [2]

suli09.jpgsuli12.jpg

A rendezvény kapcsán tovább faggattam Patriciot az iskolával kapcsolatban. Kiderült, hogy itt február végén kezdődik az iskola és november végéig tart. December ötödikén lesz a bizonyítványosztó. Patricio vette az akadályt, egy hármasa lesz, tehát jövőre már hatodikba jár majd. Azt mesélte, számára kicsit furcsa, hogy itt az ötös a legjobb és az egyes a legrosszabb jegy, Ausztriában pont fordítva van. A beiskolázás nem ró terhet a szülők nyakába, ugyanis a gyerekeknek nincsenek könyveik. Az iskolában sem. Egy füzetbe írnak mindent. Az iskolában összesen kilenc pedagógus foglalkozik a megközelítőleg száz gyerekkel. Osztályonként az összes tárgyat egy tanító (professor) oktatja. A tantárgyak:

Lengua Castellano / Spanyol nyelv

Lengua Guaraní / Guarani nyelv

Ciencias Sociales / Történelem

Ciencias Naturales / Élővilág

Educación para la Salud / Egészségügyi oktatás

Trabajo y Tecnologia / Gyakorlati

Matemática

Educación Artistica

Educación Fisica / Torna

fb6.800.jpg

Paraguay kétnyelvű ország. A spanyol és a guarani is hivatalos nyelv. Az 1989-ig tartó diktatúrában azonban csak a spanyol volt hivatalos, a guarani 1994-95-ben vált újra hivatalos nyelvvé. Érdekes az idősebbekkel beszélgetni a diktatúra időszakáról. Lucio így írta le nekem az akkori mindennapokat.

- Tilos volt beszélni, de mindenkinek tele volt a hasa. Most szabad beszélni, de üres a hasunk.

- Mondhatjuk, hogy egyfajta nosztalgiát éreztek? - kérdeztem.

- Igen, - válaszolta - azt hiszem igen.

Számomra egyáltalán nem meglepő mindez, hiszen Magyarországon (és más poszt kommunista országokban) is tetten érhető ez a nosztalgia az idősebbek körében.

suli10.jpgsuli13.jpg

Az iskola ingyenes, a gyerekek enni is kapnak hétfőtől péntekig. Az ételt, ez általában rizs babbal nyersen, de előre bekeverve hozzák a városból, és az iskolában főzik meg. Minden gyerkőcnek van saját tányérja, pohara, kanala, evés után maguknak kell elmosniuk. Étkező nincsen, az épületek verandáján esznek. Egyébként padok sincsenek. A gyerekek a székek könyöklőjén írnak. Azt hiszem nálunk ilyesmi csak a felsőoktatásban van.

Patricio idén délután egy órára járt iskolába, ami öt óráig tartott. Jövőre délelőtt jár majd, nyolctól délig. Indulás előtt mindig az eget kémleli, hátha esik az eső! Esőben ugyanis nincsen tanítás. Nem is annyira a környékbeliek miatt, mint inkább a messzebbről érkező tanárok miatt, akik az elázott földutakon nem biztos, hogy be tudnának érni.

Patricio és édesanyja két és fél éve élnek a faluban, de Patricio csak egy éve jár iskolába. Kezdetben nem tudták eldönteni, hogy hanyadikba is járjon, ezért egy darabig délelőtt negyedikbe, délután ötödikbe járt. A negyediket túlságosan is könnyen vette, ezért a következő hónapban ötödikbe és hatodikba járt. A hatodikban már akadtak problémái a matematikával, így kötött ki az ötödikben.

suli15.jpgsuli16.jpg

Ő az egyetlen külföldi srác az iskolában, barátai nincsenek.

Összefoglalóként talán annyit tudnék mondani, hogy pozitívan csalódtam az Escuela Básica nr:455 el Carmen intézményében. Vannak tantermek, pedagógusok, étkeztetés. Az oktatás színvonaláról nem tudok nyilatkozni, de feltételezem, hogy a környéken élők számára ez bőven megfelel.

És Patricio? Meggyőződésem, hogy amennyiben a család itt marad, Patricio gyakorlatilag el lesz vágva minden lehetőségtől, amely kitárhatná előtte a világ kapuit. És mindezt miért? Egy megszállott anya által nyugodtnak vélt vidéki életért, ami ugyan így, a világon bárhol másutt is megtalálható.

 

2013.11.28.

 

[1]   http://www.classbase.com/Countries/Paraguay/Education-System

[2] http://www.argentinaindependent.com/currentaffairs/newsfromlatinamerica/paraguay-report-exposes-failing-education-system/

A bejegyzés trackback címe:

https://fecundusbalbus.blog.hu/api/trackback/id/tr935666359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.