Azt gondoltam amikor nekivágtam a blog írásának, hogy elsősorban az élményeimet, azaz érzéseimet osztom majd meg.

Az élményeim? Most például itt ülök Rio de Janeiro egyik buszpályaudvarán, és várok. Este tizenegy óra van, a buszom reggel nyolckor indul majd. Erre a kilenc órára már csak nem fogok kifizetni egy teljes napot egy hostelben, nem? Inkább itt alszom és reggel halálosan kimerülve ülök majd fel a buszra, ahol aztán majd azt várom, hogy megérkezzünk. Igen sokat kell majd várnom, mert huszonhárom óra az út. Mennyi is ez idáig? Harminckettő. Az elkövetkezendő harminckét órában várni fogok. Micsoda élmény! Otthon simán eltöltöttem ennyi időt azzal, hogy zsinórban végignézzem egy-egy sorozat több évadát. De ott feküdtem! Itt meg ülök. Persze majd leomlok a földre előbb utóbb, de akkor is ügyelnem kell a zsebeimre, a hátizsákomra... "Majd a buszon pihenek!", hazudom magamnak, miközben tudom, hogy a buszon csak a helyiek tudnak egy kisgyermek igénytelenségével aludni. Tizenöt óra múlva már kurvára utálom majd az egész szitut.

Úgy egyébként is várok. Amikor úton vagyok, azt várom, hogy legyen már pár hét nyugalmam egy önkéntes munkában, amikor meg ott vagyok, azt várom, hogy legyen már vége, és koccolhassak.

 Foz do Iguacu

Már megint nem találtam CouchSurfinges vendéglátót! A buszon együtt utaztam egy angol lánnyal. Hogy is hívták? Tök mindegy! Keveset beszélgettünk, igyekeztem minél távolabb tartani magam, de Foz do Iguacu buszpályaudvarán megtalált, kiderült hogy ugyanabba a hostelbe tartunk. Kurva fáradt voltam, tehát elfogadtam a javaslatát, hogy taxival menjünk. Közösen köhögtük, így csak 5 real volt koponyánként. A hostel pazar volt, 25 real reggelivel.

Ebben az intézményben kristályosodott ki az a már korábban is bennem motoszkáló gondolat, hogy az ilyen hostelek 24-34 éves vendégeitől szigorúan el kell szigetelnem magam. Eszméik, gondolataik károsak, tisztelet a kivételnek! Más úton járunk.

Négy éjszakát töltöttem itt. Az összes fényképemet fellőttem a net-re, reggelente szemtelenül sokat kajáltam, utána rengeteget aludtam. Azt figyeltem meg, hogy két pillanat alatt visszazökkenek a tévénézésbe, internetezésbe. Itt DVD-n lehet kapni azokat a kalózfilmeket, amiket otthon orosz oldalakról szedek le. Megnéztem a dél-afrikai Blomkamp: Elysium című filmjét. Aki közelebbről ismer tudja, hogy a faterommal közösen egy elképesztően nagy filmgyűjteményünk van. Elsősorban klasszikusok a múlt század második feléből, illetve kortárs európai és ázsiai rendezők munkái. Én azért szeretem a sci-fit is. A District 9 ott van a polcon. Az Elysium nem lesz ott!

A település három ország határán fekszik. Brazília, Paraguay, Argentína. A helyiek számára a paraguayi Ciudad del Este miatt érdekes a hely, ahova egy kis hídon keresztül, minden ellenőrzés nélkül tudnak átmenni és sokkal olcsóbban vásárolni. A külföldiek számára az Iguazu vízesés miatt vonzó a város.

 Cataratas Iguacu

A hosteltől 2.80 real volt a busz irányonként a park bejáratáig. Itt további 48 realt fizettem, hogy a park buszjáratai elvigyenek a bejárattól csaknem 12 kilométerre lévő zuhatagokig. Minden teljesen európai, tiszta, jól szervezett.

A Juhász Árpád biztos hosszasan tudna mesélni a képződmény geológiai hátteréről. Sajnos én nem rendelkezem ezekkel az ismeretekkel. Nagyon szeretem a vízeséseket, és bár tipikus turista látványosság, óriási élmény volt, hogy eljutottam idáig. Ahogyan haladtam előre a kiépített ösvényen, időről időre azt gondoltam, hogy ez itt a vége, óriási! És mindig volt tovább. Rengeteg zuhatag egy helyen, már a fele is világszám lenne! Viszonylag sokan voltak, de korántsem annyian mint a Niagaránál.

Itt van néhány kép.

 Itaipu

Pár éve írtam néhány oldalt a felsődobszai vízi erőműről, gondoltam idekívánkozik ez a néhány sor. A szöveget nyilván plagizáltam, ne lepődj meg, ha a saját soraidat olvasod! A faluban tett látogatásom alkalmával készítettem egy kisfilmet is, akit érdekel itt megnézheti.

"A vízerőmű olyan erőmű, mely a vízi energiát hasznosítja villamos energia előállítására. Duzzasztóműnek is mondják, mert egy gáttal elrekesztett folyó vagy patak vizének felhasználásával hajtják a vízturbinákat, majd a generátorokat. Ebben az esetben a hasznosított energia mennyisége az átömlő víz mennyiségétől és a víz forrása és a víz kilépése helyének magasságkülönbségétől függ. Ezt a magasságkülönbséget esésnek nevezik. A potenciális energia egyenesen arányos az eséssel. A rendelkezésre álló esés jó kihasználása különleges csővezetékekkel és turbinakonstrukciókkal oldható meg.

A villamos energia nem tárolható nagy mennyiségben, ezért azt folyamatosan kell előállítani. Az erőművek közül az un. alap-erőművek (hazánkban pld. Paks) folyamatosan üzemelnek, és az esetleges túltermelést továbbadják külföldre. Az erőművek másik része az un. csúcs-erőművek a várható fogyasztás tükrében indulnak el illetve állnak le."

A hosteltől irányonként 2,80 realt fizettem, az erőmű bejáratáig. Itt aztán választhat a kedves ide látogató, hogy egy alap körutat választja 24 realért, vagy szeretne bemenni az irányítóterembe is 46 realért. Egy török orvostól hallottam Balin, miután már egy éve utazgatott Ázsiában és Ausztráliában.

- Mindig a legolcsóbbat választom!

Nagyszerű filozófia, én is a lobogómra tűztem. Ennek ismeretében nem nehéz kitalálni, hogy a 24 realos verziót választottam. A csomag tartalmazott egy propaganda filmet arról, hogy milyen nagyszerű ez az intézmény, illetve egy körutat panorámabusszal, mikrofonos idegenvezetővel, ami ugyan csak két helyen állt meg, de kellően lassan döcögött ahhoz, hogy fényképezhessünk.

Az Iguazu vízeséshez hasonlóan itt is minden rendezett, tiszta volt. Sikerült megtudnom, hogy az erőmű paraguayi-brazil együttműködés nyomán jött létre. Bár a paraguayiak már rég eladták a rájuk eső rész nagy részét a braziloknak, a mai napig mindkét ország delegál igazgatót. Az erőmű adja Brazília energia szükségletének 20%-át. A gát teljes hossza közel nyolc kilométer, a teljes esés 196 méter.

Hát számomra ennyi volt Brazília. Két és fél hónapot töltöttem itt. Szép volt, elég volt! Megtanultam elmakogni portugálul a legfontosabb dolgokat, megtanultam, hogy utcán is lehet hintaszéket szerelni, buszmegállóban fogat mosni, megtanultam, hogy ostoba sztereotípia miszerint a csempe a fürdőszobába való, megtanultam, hogy a pontatlanság nem feltétlenül késést jelent, megtanultam, hogy teljesen felesleges az elektromos vezetékek aprólékos szigetelésével szarakodni, hogy sarokcsiszolóba is lehet gyémánt fúrót fogatni, és függőlegesen lyukat fúrni vele márványba, megtanultam, hogy vasfűrésszel lehet igazán faszán vágni a bambuszt, a benzinkúton nyugodtan lehet az autó mellé pisilni, megtanultam, hogy a sajt finom lekvárral... Csupa hasznos dolog! Örülök, hogy eljutottam a világ ezen szegletébe!

Holnap már Paraguayban leszek.

2013.11.10.