Colonia del Sacramento-ból stoppal szerettem volna eljutni Montevideo-ba, de egy hatalmas vihar keresztülhúzta a számításaimat. Kénytelen voltam buszra szállni, ami azért kényelmesebb, viszont 258 pesoba kerül. Az út két és fél óra volt.

"Montevideo nevével kapcsolatban legalább két magyarázattal találkozhatunk. Az első szerint a név egy portugál kifejezésből eredeztethető, melyet Fernando de Magallanes felfedezőútján egy ismeretlen tengerész kiáltott, amikor meglátta a hegyet. 'Monte vide eu!', azaz 'Én láttam meg a hegyet!'. A második szerint a spanyolok a következő geográfiai megjegyzést írták egy térképre: 'Monte VI de Este a Oeste'." [1]

Vendéglátót a CouchSurfing-en találtam. Bár egészen közel lakott az autóbusz állomáshoz, kénytelen voltam az egész napot a városban tölteni, mert csak délután ért haza a munkából. Ilyenkor veszem hasznát annak, hogy kevés cuccal utazom. Egész nap talpalni egy baromi nehéz hátizsákkal nem kellemes. Túl azon, hogy megterheli az izmokat (fárasztó), a talpat is kikészítí, a megváltozott súlyelosztás miatt. Ez aztán a következő napjaimat is megmérgezheti. A könnyű hátizsákon kívűl van még néhány dolog amire folyamatosan figyelmeztetem magam.

1. Vasárnap lehetőleg ne utazz!

Kisvárosokban szinte minden zárva tart vasárnaponként, az utcák elnéptelenednek, sokkal nehezebb a tájékozódás.

2. Ne feledd egyeztetni az időt, az esetleges eltolódás miatt!

Akár az azonos időzónákban lévő országok közt is lehet különbség, ha nem állítom át az órámat, könnyen lekéshetem a járatomat.

3. Ne feltétlenül az első szálláshelyet válaszd egy új településen, ...

4. ... mindig adj magadnak időt!

Fáradtan, az új hely ismeretlenségétől kissé ijedten gyakran beleesem abba a hibába, hogy az első utamba kerülő szállást választom. Aztán kiderül, hogy csak két sarkot kellett volna sétálnom egy olcsóbb, jobb kuckóért.

5. Ne feledj előre informálódni a helyi fizetőeszköz értékéről, a pénzváltásnál ne az első lehetőséget válaszd, ... lsd. 4. pont!

Volt rá példa, hogy gőzöm sem volt mennyit ér az aktuális ország fizetőeszköze, így amíg internet közelébe nem kerültem, nem tudtam, hogy az ezer az sok, vagy kevés. A pénzváltáson szeretek túlesni, ezért előfordul, hogy nem a legkedvezőbb ajánlatot választom.

6. Az elhagyatottnak tűnő utakon könnyebb stoppolni.

Tapasztalatom szerint a forgalmasabb utakon nehezebb fuvart találni. Talán azért, mert mindenki azt gondolja, hogy majd a másik vesz fel. Azt tapasztaltam továbbá, hogy érdemes kisétálni a városból, faluból, és az egyenesen a célhoz vezető úton stoppolni.

7. WC papír mindig legyen nálad!

Nem is tudom miért csak a hetedik, és nem az első pont lett ez a mindennél fontosabb szabály. Olyan elképesztően lehetetlen helyeken tud rámtörni a No.2, hogy kénytelen voltam bevezetni ezt a regulát. Aztán ott van ugye a tapétázás, azaz idegen klotyók ülőkéjének a papírral történő beborítása. Ezt az estek többségében gondosan előkészítem, majd miközben fordulok, a térdig letolt nadrágommal leverem. Hasznos lehet a tapétázást már bokáig letolt nadrággal kezdeni.

"Montevideot Bruno Mauricio de Zabala, Buenos Aires kormányzója alapította 1726-ban, hogy a térségben megakadályozza a Brazíliából induló portugál előrenyomulást. Kezdetben Montevideo spanyol helyőrségi város volt. A kereskedelem egyre kiterjedtebbé vált a gyarmati időszak alatt. Montevideo kerekedőinek komoly szerepe volt Uruguay függetlenségének megőrzésében. 1807 és 1830 között Montevideo átmenetileg volt britt, spanyol, argentín, portugál és brazil erők megszállása alatt, a kereskedelem és a lakosság száma az időszakban megcsappant. Az 1830-ban bekövetkezett függetlenség nem hozott stabilitást. Uruguay a helyi, az argentín és brazil hatások komplikált olvasztótégelye volt, mely Montevideo kilenc éves ostromában kulminálódott. 1843 és 1851 között, uruguayi-argentín seregek ostromolták a várost. Montevideo védőit francia és angol erők támogatták, melyek ostromzár alá vették Buenos Airest. Az ostrom során, nem várt módon, Montevideo tovább fejlődött, és a Rio de la Plata fő kikötőjévé vált." [2]

Szeretek, és tudok is gyalogolni, tehát nem okozott gondot pár óra séta. Bár korábban írtam olyat, Colonia-val kapcsolatban, hogy "ez már egy nagyváros", még az sem hasonlítható Montevideo-hoz. Montevideo bizonyos értelemben már modern metropolosznak tekinthető. A kitételt azért szúrtam a kijelentés elé, mert némely területeken, az ország más településeihez hasonlóan, olyan érzésem volt, mintha megállt volna az idő. Ott vannak például a régi autók. Jelenlétükre még Niek, a fray bentos-i vendéglátóm adott magyarázatot.

- Uruguayban, a közlekedésben, nincsenek a károsanyag kibocsátására vonatkozó előírások - mesélte.

Aztán a szemétszállítás. Számomra mulatságosnak hat, amikor egy koszos lovaskocsival gyűjtik a szemetet a toronyházak tövében.

Körülbelül másfél óra alatt értem el a kikötőt. Eredeti tervem az volt, hogy Montevideo-ból kelek majd át Buenos Aires-be, gondoltam megérdeklődöm a részleteket. A kikötőben azonban szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy innen csak egy cég indít hajókat, ami baromi drága. A kérdésre később találtam megoldást.

Itt, a kikötő közelében látható a hajdani városfal egyetlen megmaradt kis darabkája. Jelentéktelen, jeltelen kőhalom, a tövében hajléktalanok tanyáznak. A kikötő kapuján, tömött sorokban, turisták özönlenek a közeli "történelmi negyed" felé, ahol borsos áron kacatokat vásárolhatnak, illetve elkölthetnek egy ebédet. A kerítésen túl jól látszik a hatalmas tengerjáró amivel érkeztek. A következő állomás gondolom Buenos Aires lesz. Azt mondják borzalmas társaságok tudnak összeverődni egy ilyen hajón, én mégis úgy érzem el tudnék viselni egy hetet napi háromszori svédasztallal, medencével, internettel, saját kabinnal. Többet azért nem. Gondolom Magyarország földrajzi adottságainak köszönhetően borzasztóan izgat a hajózás. Óriási élmény volt például elevickélni Stockholmból az Aaland szigetekig, és vissza. Hatalmas hajó, tíz emelet, számtalan "tax free shop", játékterem és étterem. Baromi hideg volt, egyedül álltam a fedélzeten, és hallgattam ahogyan ropog alattunk a jég. Ráadásul az egész csak egy euróba került.

Na szóval! Hogy frappánsan kössek vissza az eredeti sztorihoz, Montevideo-ban nem volt jég, viszont meleg az igen. Újra a belváros felé vettem az irányt, hogy megkeressem a szállásomat. Banknegyed, parkok, sűrű emberáradat, közlekedési dugó és temérdek üzlet. Ezek szegélyezték az utamat.

"A város terveit, melyet korábban San Felipe y Santiago de Montevideo néven emlegettek, Pedro Millán készítette. A háztömbök az Indián Törvényeknek megfelelően, és szabályos derékszögekben épültek. A várost egy erődítmény vette körül." [1]

A megadott címet könnyen megtaláltam. A lakás, ahova megérkeztem, az egyik legszebb, legérdekesebb, azok közül, ahol eddig jártam. Belvárosi ház első emeletén található, a földszinten üzlet működik. Az utcáról nyíló ajtó mögött rögtön indul a márvány lépcső, ami az emeleti hallba vezet, melynek menyezetét egy színes, ólomüveg kupola fedi. Innen nyíltak aztán a szobák. Vendéglátóm, Sebastian a harmincas éveinek második felét tapossa, már járt Budapesten, állatorvosnak tanul, reggelente diákokat is láttam nála, akiket kémiára okított.

Két gyereke van, de egyedül él. A kommunikációnkat megnehezítette, a gyatra spanyol tudásom. Annyit azért sikerült megbeszélnünk, hogy José Mujica jelenlegi elnök népszerű, és Uruguay élen jár olyan kérdések megvitatásában, és bevezetésében, melyek Dél-Amerika más országaiban tabunak számítanak. Ezek közül Sebastian hármat emelt ki:

- az abortusz legalizálása,

- az egyneműek házassága,

- a cannabis használatának legalizálasa. Jól látható, hogy még nyugati demokráciákat is megszégyenítő liberalizmus jellemzi az aktuális kormány politikáját.

Az elkövetkező napokban céltalanul kószáltam a városban. Az egyetlen célirányos kirándulásom a temetőbe vezetett. Budapesthez hasonlóan itt is több temető található, nem tudom melyikben jártam. Viszont a hatalmas köztemető mellett találtam egy angol temetőt is, ezen belűl pedig magyar síremlékeket. Az első alkalom volt, hogy az utam során magyar nevekre bukkantam.

Sikerült megoldanom a Buenos Aires-be történő átjutás kérdését is. Az autóbusz állomáson kószálva kiszúrtam egy céget, akik a hajnali útjaikat akciósan kínálták. Ez úgy nézett ki, hogy busszal visszavittek Colonia del Sacramento-ba, ott aztán a csilli-villi terminálból tovább hajóztunk Buenos Aires-be. 850 pesot (~10000 ft) fizettem ezért a kis túráért, amit kissé drágának találtam, tekintve, hogy Buenos Aires látótávolságban volt.

Ezzel magam mögött hagytam Uruguayt. Mit tanultam a közel másfél hónap alatt, amit itt töltöttem? Például azt, hogy a legalizált cannabis használat nem jelenti azt, hogy mindenki szív (Brazíliában és Argentínában sűrübben éreztem a szagát). Aztán azt, hogy a régi autók nem azért tűntek el Európából mert rosszak, hanem azért mert magas a CO2 kibocsátásuk. Más szavakkal: mert valakiknek így kívánta az érdeke. Meg azt is megtanultam, hogy egy működőképes országot tud vezetni egy olyan miniszterelnök, aki a fizetését jótékony célokra utalja, és VW bogárral jár. Találkoztam emberekkel, akik szövetkezetet alapítva próbálják fenntartható módon eltartani magukat. Megtanultam, hogy a dél-amerikai karácsony inkább hasonlít egy partihoz. Meg azt is, hogy a Boldog Karácsonyt úgy mondják, Feliz Navidad!

2014.02.05.

[1] http://www.reservas.net/alojamiento_hoteles/montevideo_history.htm

[2] http://www.britannica.com/EBchecked/topic/390837/Montevideo