Az elmúlt egy évben Dél-Amerika tíz országát érintve utaztam körbe a kontinenst. Az egy évbe értelemszerűen beleesett egy karácsony is. A következőkben igyekszem összefoglalni, hogy miket láttam, tapasztaltam ebben az időszakban.

A portugál és spanyol kulturális örökségnek köszönhetően Dél-Amerika minden országa katolikus. Jézus születésének ünnepe tehát központi helyet foglal el az emberek gondolkodásában, szokásaiban. Sok minden máshoz hasonlóan, azonban az itt élők valláshoz fűződő viszonya is különbözik az európaitól. Itt vannak például a Brazíliában gyakorolt Condomblé hagyományai, melyeket az Afrikából idehurcolt rabszolgák hoztak magukkal, és integráltak a kereszténységbe. Az Argentínában tisztelt népi hős, Gauchito Gil, akit az egyház soha nem ismert el szentnek, de az emberek ekként tekintenek rá. Aztán ott vannak az őslakosok hiedelmei. Az inka, a moche, a mapuche kultúrák hagyatékai, és persze az időjárási viszonyok, a meleg. Arra gondolok tehát, hogy a hagyományok, babonák beépültek a mindennapokba, a keresztényi életbe is. Mindezek okán a karácsony sem teljesen olyan mint Európában.

Az alábbi képeket például a brazíliai Foz do Iguazu városában készítettem egy bevásárló centrumban, november elején, amikor nálunk még nyoma sincs a karácsonyi készülődésnek.

Brazíliából Paraguayba utaztam. Az alábbi képekkel csak azt szeretném illusztrálni, hogy mennyire különbözik a paraguayi Concepción, egy európai várostól.

Azonban még Concepción-ban is készülnek az emberek a karácsonyra. Ilyenkor itt meleg van. Meg egész évben meleg van. Fenyőfának nyoma sincs. Viszont december elején már itt is megjelennek az utcákon a betlehemek és a műfenyők, az üzletek bőségesen kínálják a karácsonyi dekorációt. Nagy örömömre szolgált egy egészen innovatív helyi installáció is, mely újrahasznosított pet palackokból készült, és felvonultatta a karácsony szinte minden szimbólumát.

A következő képeken még mindig Paraguay, de már Encarnación. Az időjárási viszonyokat jól érzékelteti a karácsonyfa mellett pózoló Martin, egy német barátom.

Paraguayból Uruguayba igyekeztem, de ehhez át kellett utaznom Argentína északi nyúlványán, mely a két ország közé ékelődik. Az argentín Posadas-ban készítettem az alábbi képeket. Azt figyeltem meg, hogy az emberek előszeretettel fényképezkednek az utcai karácsonyfákkal.

Az uruguayi Fray Bentos-ban vendéglátóm Niek volt. Tíz éve vásárolt a várostól körülbelül nyolc kilométerre, egy huszonkét hektáros birtokot. Hollandiában született, de élete nagy részét Franciaországban élte le. Lyontól nem messze a hegyek között egy vendégházat üzemeltetett. Az akkori felesége vitte a vendéglátást, ő pedig túrákat vezetett. Mindig is a természet közelében élt, egészen fiatalon kerttervezéssel foglalkozott. A franciaországi házát eladta, ebből vásárolta az uruguayi birtokot. Életében az elmúlt évtől támogatója és lelki társa Irene, aki fray bentos-i, és két kisgyermekével, Luciával és Nikoval van jelen Niek életében.

December 24-e előtt két nappal érkeztem, tehát kérdéses volt a szenteste. Végül Irene meghívott engem is a családjához.

Nem mindennapi muriban volt részem. Előhalásztam az egyetlen inget, amit magammal vittem, felvettem a farmeromat, így indultunk el este tíz után. Napközben szinte elviselhetetlenül meleg volt. Fray Bentos-hoz közeledve már messziről hallani lehetett a petárdák durrogását, látni lehetett a tüzijátékok villogását. Hát igen. Uruguayban nem éppen "meghitt" ez az este. Inkább hasonlított az egész, egy magyar értelemben vett szilveszteri kerti mulatsághoz.

Irene családja hatalmas latin család, egyszerű emberek. Jelen volt Irene minimum nyolc testvére, illetve az ő családjaik, ami nagyon sok gyerkőcöt jelent, és néhány unokatestvér. Mindenki széles mosollyal, de kissé megszeppenve üdvözölt. A házigazda, Irene papája félmeztelenül, egy méretes késsel, éppen egy malacot készített elő a sütésre.

- Ez majd holnapra lesz - kacsintott rám. - Gyere!

Hátra mentünk az udvaron, ahol már sült a roston  az aznapi bárány. Irene papája büszkén mutatta nekem. Mindenki sörrel kínálgatott. Ahogyan a mate-t is egymás után isszák, a sört is mindenki egy üvegből húzza. Meglepetten konstatálták, hogy én nem iszom alkoholt. Felvont szemöldökkel ugyan, de tudomásul vették. Egy órán belül megsült a bárány, asztalhoz ültünk. Köret, azaz rizs vagy krumpli nem volt, egy kis zöldséget tudtam szerezni a hús mellé. Egyébként a legidősebbtől a legfiatalabbig mindenki két kézzel majszolta a húst, ami még a legóvatosabb kritika szerint is rohadt kemény és rágós volt.

- Bueno? - kérdezte Irene papája.

- Muy bueno - válaszolom teli szájjal, miközben hálás mosolyt erőltettem az arcomra, leplezendő a küzdelmet, amit percek óta folytattam egy falattal. A végén lenyeltem egyben.

Vacsora után, ez nagyjából fél éjfélt jelent, következett az ajándékozás. Dél-Amerikában Papa Noel hozza az ajándékot. Ő a mi Mikulásunk megfelelője. Míg az angol nyelvterületeken Father Christmas terjedt el, mint karácsonyi ajándékozó, addig a francia nyelvterületeken Peré Noel, aki aztán Papa Noelként honosodott meg a spanyol ajkúak körében. Számunkra ez egy kicsit furcsa lehet, hiszen nekünk a Jézuska hozza az ajándékot, a Mikulás korábban jön.

Az egyik nagynéni elosont, piros jelmezbe bújt, majd egy nagy puttonnyal került elő, a gyerekek legnagyobb örömére.

- Feliz Navidad! - köszöntötték egymást és engem is.

"Urugayban nincsen olyasmi, hogy fehér karácsony, két okból kifolyólag. Először is a déli féltekén ilyenkor nyár van, másodszor Uruguayban egyébként sincs hó (a helyiek egy jórésze nem is ismeri a havat), még ha tél volna is, akkor sem lenne fehér. [...] A Mikulást itt Papa Noelnak hívják, és a segítői pontban éjfélkor adják át az ajándékokat. [...] Nincsen karácsonyi szünet sem, mivel az iskola márciustól decemberig tart, ilyenkorra már egy hónapja véget ért az oktatás. [...] A karácsonyi készülődéshez tartozik a karácsonyfa állítás. Akik kadvelik a természetes fát, azoknak be kell szerezniük egy igazi fenyőt, de ez egyre ritkább. [...] A karácsonyt jellemzően a következőképpen ünneplik: a család egybegyűlik a karácsonyi vacsorára, együtt töltik az estét, míg az óra éjfélt nem üt. Ekkor megölelik egymást, a szülők kitalálnak valamit, hogy eltereljék a gyerekek figyelmét..." [1]

Éjfélkor aztán teljes gőzre kapcsolt a petárda, és tűzijáték őrület. Gyerekek, felnőttek egyaránt gyújtogatták a rakétákat. Vonatkozó szabályozás nem létezik, ezért olyan eszközöket vásárolhatnak az emberek, amilyeneket csak akarnak. Némelyik tényleg félelmetes volt. A teljes környék az utcákra tódult, a kertekben felállított hangszórókból üvöltött a zene, még több sör és tánc következett hajnalig.

Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek az élménynek. Szeretettel gondolok Irene-re, a családjára, és persze Niek-re.

Boldog Karácsonyt! Felíz Navidad!

2014.12.21.

[1] http://www.from-uruguay.com/2005/12/christmas-in-uruguay.html?m=1