Tigre
Még Crisol-ban hívta fel a figyememet Andrian nagybátyja, hogy ha Buenos Airesben járok, feltétlenül menjek el Tigre-be is.
A térképet felületesen böngésző szemlélődő akár azt is gondolhatná, hogy Buenos Aires egy óceánparti város. Kicsit alaposabban szemügyre véve egy nagyobb öbölnek gondolhatnánk a térséget. Hát nem így van. A Paraná folyó ömlik ilyen hatalmas deltával az ócenba. Tehát Buenos Aires (de még a kissé délebbre fekvő Montevideo is) folyóparti település.
"A Paraná folyó deltája egy 14 000 négyzetkilométer kiterjedésű terület, ahol szigetek ezrei, őblök, csatornák, folyók és holtágak találhatóak egy szub-trópusi csodavilágban, Buenos Aires-től mindössze 35 kilométernyire. [...] A Paraná, az Amazonas után, Dél-Amerika második leghosszabb folyója. Brazília dél-keleti részén ered, Paraiba-ban és Grande Rivers-ben. 2570 kilométer hosszuságban fut Brazílián, Paraguayon és Uruguayon keresztül, hogy aztán az Uruguay folyóval egyesülve megalkossa Rio de la Plata torkolatot. A delta térsége Tigre-ként ismert." [1]
Tigre Buenos Aires-től kissé északra található. A Retiro pályaudvarról indulnak harminc percenként vonatok, a menetidő ötven perc, a viteldíj oda-vissza 7,5 peso. Nem tévedés, 210 forint értékű pesoért két órát vonatozhatunk. Argentínában baromi olcsó a vasúti közlekedés, azonban egy kezemen meg tudom számolni, hogy országosan hány vonatkozásban közlekednek. Dél-Amerika többi országához hasonlóan, a közúti áruszállítás (a magyarországi korrupció, lobbi csak nevetséges próbálkozás, ahhoz képest, ami itt folyik) teljesen tönkretette a vasutat.
"Tigre a jaguárok után kapta nevét - tigrisként emlegették őket - melyek itt éltek, mielőtt az 1800-as évek közepén, a szigetek mezőgazdaságilag fontos területté nem váltak a gyümölcstermelés, és a vesszőfonas tekintetében. A Britek vasútvonalakat építettek, melyeken ezeket a termékeket a piacra szállították. Egy 1877-es buenos aires-i sárgaláz járvány után, Tigre még mindig egy visszavonolásra alkalmas, egészséges hely maradt." [2]
Azt hiszem a szigeteken jócskán élnek hétköznapi emberek, de a terület népszerű a pénzesebb réteg körében is. Láttam kis szigeteket, de még csatornákat is, ahova az volt kiírva: Belépni tilos, magánterület!
Tigre-ben, a kikötőben legalább négy-öt cég üzemeltet állandó járatokat a szigetek között. Ezek természetesen a menetrendszerű járatok. Azt ugye mostanra már megtanultuk, hogy a szervezett turista járatokra, a magamfajta utazó ügyet sem vet. Hatalmas a nyüzsgés, az utasok csomagjaikat a vizibuszok tetején helyezik el. Láttam krumpliszsákot, babakocsit, de még kiskutyát is ezek között.
A hajókázásért, mely egy Rama Negra nevű szigetre, majd pár óra múlva vissza Tigre-be vitt, 64 pesot fizettem. Rama Negran sétáltam pár órát. Nyugis, klassz kis hely, de értelemszerűen rengeteg a szúnyog. Fiatal korom óta (kisebb nagyobb kihagyásokkal ugyan) rendszeresen járok evezni a Dunára, Tiszára. Kevés nyugisabb dolgot ismerek, mint a csendes siklást a partról benyúló ágak alatt, vagy a csendben, az evezőről a vízbe csorduló cseppek hangját. Nem volt tehát idegen a környezet, nagyon jól esett a séta. Kár, hogy egy kajak nem fér el a hátizsákomban.
A képeken is látható stégek egyikén vártam a visszirányú járatomra, hatalmas nyugalmamban gondoltam ledőlök amíg jön a hajó. A hátizsákom mellett van velem egy körülbelül nyolc literes övtáska is, amibe belefér a zászlóm, a kabátom, meg a kacataim. A kényelem fokozása érdekében ezt helyeztem a fejem alá, párna gyanánt. Nagyszerű percek voltak ezek. Amikor meghallottam a hajómotor berregését, talpra szökkentem, a táska kibillent egyensúlyából, és a vízbe esett. Benne a zászló (!), és az SD kártyáim, az összes eddigi képemmel. Rögtön végigsuhant az agyamon, hogy ürítem a zsebeim, és ugrok, de láss csodát, a tatyó úszott a felszinen. Egy pálmaág segítségével ki tudtam halászni, és még a hajót is elértem.
Na jó. Ez őrületesen unalmas sztori, de mit tegyek, más nem történt velem.
Tigre-be visszatérve még egy kicsit kószáltam a városban. Semmitmondó kisváros, azt hiszem hozzám hasonlóan ide csak egynapos turnékra jönnek az emberek.
Kora este már ismét Buenos Aires-ben voltam, másnap indultam tovább Bahia Blanca-ba.
2014.02.15.
[1] http://gosouthamerica.about.
[2] http://www.nytimes.com/2010/
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.