Free tracking counter

Eusebio Ayala

Foz do Iguacu után egy éjszakát eltöltöttem még a határ túl oldalán lévő Ciudad del Este-ben.

Ciudad del Este

Hurrá, Paraguay! Azt gondoltam körbesétálok a városban, de mindenki óva intett ettől. A hostel, ahol megszáltam tele volt csótányokkal. 46 000 guaranit fizettem, reggelivel. A brazil oldalon minden tip-top, itt meg... Elképesztő, hogy két kilométeren belül micsoda különbségek vannak! Végülis nem mentem be a városba, mert féltem. A hostelben még a lyukas zoknimat sem hagytam volna hátra őrizetlenül, ha pedig magammal viszem az irataimat, pénzemet azzal a további utamat kockáztatom. A helyiek rémtörténetei nyomán gyakran előfordul velem, hogy félek. Az volt a legrosszabb, hogy kezdetben haragudtam magamra e miatt, és ez hosszabban elhúzodott, mint maga a félelem. Haragudtam magamra, hogy nem tudok az lenni, aki nem vagyok, tökös faszagyerek, aki semmitől sem fél. Miután ezt felismertem, minden megváltozott. Elfogadom, hogy ez van. Egy jelzésnek tekintem, amire hallgatok. Természetesen szívesen végigsétálnék a nyomornegyedeken, szóba elegyednék anyagosokkal, de nem teszem, és már nem haragszom magamra e miatt. Van egy csomó más, érdekes hely amit megnézhetek. Röviden, megbarátkoztunk, én és a félelem. Már bizok benne, és nem haragszom rá!

eu01.jpgeu02.jpg

A brazil oldalról 4 realért vitt át a busz. Ez már paraguayi járat, sokkal lepukkantabb mint a brazilok. A két várost összekötő hídon tömeg hömpölyög. Van ami itt, van ami ott olcsóbb. Itt minden a vásárlásról szól. Az út mellett pénzváltók, és rengeteg, rengeteg üzlet. Itt még színesebbek a buszok, és ha lehet még több cég foglalkozik tömegközlekedéssel. Másnap reggel, amikor az autóbuszállomásra tartottam, egy ilyennel utaztam. Olyan érzésem volt, hogy most érkeztem meg Dél-Amerikába. Régi, csőrös Mercedes busz, az utastérben fa padló, a sofőr körül minden agyon díszítve matricákkal, színes égőkkel, rojtokkal, természetesen minimum egy tucat hangszóró, és közben üvölt egy gagyi latin sláger a rádióból. Klassz kis negyed óra volt! A távolsági busz ugyan légkondicionált volt, de Brazília északi részéhez hasonlóan itt is koszos, és sokkal több utast felvesz, mint ahány ülés van.

Eusebio Ayala

A Workaway-en kettő, a helpX-en hat vendéglátó található  Paraguayban. Összesen csak hat, mert az első kettő a másik adatbázisban is jelen van. Mindegyiküknek írtam. Nem válogatok, egy-egy térségben mindenkit megkeresek, nagyjából két-három héttel a tervezett érkezésem előtt, aztán hagyom alakulni a dolgokat. Paraguayból két pozitív visszajelzést is kaptam. Egy francia pali és egy osztrák nő válaszolt. Az osztrák nőt választottam, bár ő kért napi 15 000 guaranit (750 Ft), de beszél kicsit angolul, én meg kicsit németül. Hát így keveredtem Eusebio Ayalaba.

eu03.jpgeu21.jpg

Vasárnap érkeztem, egy telefonszámmal a zsebemben. Minden zárva volt, az utcák kihaltak. Aztán egy kis étterem előtt végre találtam néhány ücsörgőt, akiket meg tudtam kérni, hogy hívják fel nekem Brigittét, a vendéglátómat. Készségesen segítettek. Húsz perc múlva már ott is volt értem Lucio, Brigitte élettársa, egy háromkerekű motorral (egy ülés, hátul kis raktér) amelynek a rakterében már várt rám egy földdel teli zsák, mint ülőalkalmatosság. Bevallom kicsit meglepődtem, autóra számítottam. Sebaj! Élveztem a robogást, zötykölődést a földutakon. Közben arra gondoltam nem sokunknak adatik meg az élmény, hogy egy ilyen helyi járművön suhanjon Paraguay eldugott zugaiban!

eu08.jpgeu07.jpg

Célunk a várostól 5-6 kilométerre lévő Potrero el Carmen volt. Itt is a falu határa, a mocsár mellett. Ahogyan azt már korábbi írásaimban is említettem, jártam már "érdekes" helyeken, de itt még én is elképedtem. Három hektáros telek, az egyik sarkában félig a földbe vájt kőr alakú ház... Nem, ez túlzás. Inkább odu. Minden borzasztóan koszos, és rendetlen. Az odu szomszédságában, egy felfordított kábeldob mellett tudtam leülni egy összeeszkábált padra, amin egyensúlyoznom kellett, nehogy szétessen. A fogadtatás egyébként szívélyes volt.

eu09.jpgeu10.jpg

Meismertem Brigittét és Patriciot, a tíz éves kisfiát. Őt nyilván Patrickként anyakönyvezték, de Brigitte valamiért nem találta a helyét Ausztriában, itt viszont annál boldogabb, isteníti ezt a helyet. Előre is elnézést a cinizmusomért, de mire nem képes az ember lánya egy Lucioért?! Elkalandoztam. A fogadtatás részét képezte, hogy engem is bevontak a helyiek kedvenc elfoglaltságába, a tereré ivásba.

eu05.jpgeu06.jpg

A környező országoktól eltérően, ahol forrón isszák a nagyon hasonló mate nevű italt, a tereré hideg vízzel készül. Ez kifejezetten paraguayi sajátosság. A lényeg annyi, hogy egy pohárbe tesznek némi, e célt szolgáló összemorzsolt szárított növényt, és ezt folyamatosan felöntik. A vizet egy fém csövön kefesztül isszák le róla, aminek a pohárban lévő vége egy szűrő. Az íze olyan, mint a cukor nélküli gyógyteáké, amiket kisgyermekkoromban anyám belémdiktált, amikor hasmenésem volt. Csak hidegen. Egy pohár jár körbe, ugyan azzal a fém csővel szürcsöl mindenki, amitől én kissé idegenkedem, mert nem szeretem ha valaki más után kell innom. A tevékenység felettébb népszerű a helyiek körében, mindenki termosszal, és tereré-s pohárral rohangál. Lehet kapni szettet (1db két literes termosz + 1db azonos színű pohár) a kedvenc focicsapat logojával-, vagy bőrrel borítva. Van fekete, rózsaszín és sárga is. Amikor azt mondom mindenki, azt komolyan gondolom. A meccsre igyekvő fiatalok, a szerelmespárok, családok, munkások...

eu17.jpgeu18.jpg

Kissé feszengve vettem részt ezen a bemutatkozáson. Borzasztóan disszonánsnak találom, amikor egy tájidegen külföldi megpróbál úgy tenni, mintha teljesen azonosult volna egy másik kultúrával. Hasonló érzés, mint amikor egy ócska darabot látok a színházban. Én égek a nézőtéren a színészek helyett.

eu11.jpgeu14.jpg

Rövid ismerkedés után aztán megmutatták a szállásomat, azaza egy, a telek egy másik szegletében omladozó viskót. Az egyik sarokban kacatok, permetezőszerek, szerszámok, a másiban egy raklapra fektetett matrac. Ez lesz a hálóhelyem.

- Hm - gondoltam, - ez elég szar, de legalább van szúnyogháló!

Bíztattak, hogy nyugodtam rendezzem el a dolgokat, ahogyan nekem kényelmes.

- Kössz, így mindjárt más! - duzzogtam magamban.

- És, ööö... - makogtam, - toilet?

Az valahogy evidens volt, hogy a "bathroom" itt túlságosan erős, talán zavarbaejtő kifejezés lenne.

- Hogyne! - kapott a fejéhez Lucio, és megmutatta a budit, ami egy lyuk a földben, néhány leáldozott banánfával körbevéve. Ezután rövid sétával elértünk a "fürdőhöz" is, ami egy forrás által táplált természetes kis medence. A egyetlen baja, hogy két lögybölés után felkavarodik az alja, és ettől kissé zavaros a vize. Egy tiszai kenutúrához képest még így is elsőosztályú körülmények!

eu12.jpgeu13.jpg

Hát így is élnek emberek. Szerintem a csaj kettyós. Nagyon tele van szeretettel, nagyon szeretne segíteni az indiánoknak, nagyon nem eszik húst. Mindig gyanakodva fogadom, ha valaki nem eszik húst.

Azt rögtön az elején tisztáztam, hogy magamnak való pali vagyok,ne bántódjanak meg, ha nem nagyon fognak látni! Mivel köhögök a szállásért, csak ímmel-ámmal dolgozom. Idáig szinte semmit nem csináltam. Nem is fogok.

Feltehetően szimpatikus vagyok, mert Brigitte már a második nap invitált, hogy ha van kedvem, a megbeszélt két hét helyett maradjak még tovább, és csatlakozzam hozzájuk. Az ország északi részébe terveznek kirándulást, hajóval fel a Paraguay folyón, az indiánok közé. Brigitte már háromszor járt ott. Na! Ugye, hogy értelmet nyernek a dolgok? Persze, hogy nem hagyok ki egy ilyen lehetőséget! A másik dolog ami marasztal az az, hogy pár nap múlva jön egy német pár, és látni szeretném az arcukat, amikor meglátják mindezt.

eu19.jpgeu20.jpg

Egyébként zöldségeket termesztenek. Brigitte is vidéki lány, de úgy tűnik Lucio az, aki a környezetnek megfelelő tudással rendelkezik ezen a területen. Előszeretettel mutogatja a kártevőket, sokat mesél a növényekről is, amit én nem igazán értek. Egyrészt azért, mert soha nem kertészkedtem, másrészt azért, mert nem tudok spanyolul. A termést Brigitte értékesíti, hetente kétszer körbe motorozza a környéket. Elsősorban a helyiek vásárolnak tőle.

eu15.jpgeu16.jpg

Paraguayban rengeteg német él. A hétvégén meg is látogatom majd San Bernardino-t, ahol szombatonként német piac is van. Itt is feltűnik néha egy német pár, Yvonne és Jan, Jehova Tanúinak üzenetét közvetítik. Az egész meglehetősen szürreális, olyan mintha egy Fassbinder filmből léptek volna ki.

Ez az egész olyan szürreális, nem?

 

2013.11.25.

A bejegyzés trackback címe:

https://fecundusbalbus.blog.hu/api/trackback/id/tr845656741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása